Az elköteleződés ára. „Szerelem szerelem átkozott gyötrelem. …”Énekelték elődeink régen. Hiszen eleinte ha szép is, amikor múlnia kell, fájnia kell. Kérdés, mennyi ideig gyógyulunk ki belőle. Mennyi idő a gyászmunka. Vagy gyógyulatlan. Utána pedig mennyi ideig leszünk óvatosak. Nehogy ismét bele kerüljünk ebbe. Sokan érzik ugyanezt. Fontolgatva, hogy vállalják e ismét a kockázatot. A kitettséget. Érdemes? Ha nagy sebeket kaptunk. Ha nehéz volt eltávolodni. Ha sokáig megalázó volt még mindig oda lenni érte, amikor pedig a másik már tovább lépett. Aki többször is nehézségekkel átélte, hogy magára maradt a bújával bajával hosszú időre. Évekre. Alaposan megfontolja, hogy vállalja e újra mindezt. Óvja a lelkét. Mert igenis megalázó a kiszolgáltatott pozíció. Oda lenni olyanért, aki értünk már nem.