Naponta jön a terhelés. Már azon lepődünk meg ha valaki nem küld egy gyomrost be. Bármerre lépünk keresztbe tesznek, nehezítenek. A szabályokat szaporítják, amihez magunkat tartanunk kell. Nem szabad ezt. Azt sem lehet. Ha mégis megteszed bűntudatod legyen. Meglopnak itt ott. Még a hozzátartózód sírja mellől is ellopják amit oda teszel. Ne lepődj meg! Rántsd meg a vállad és menj tovább! Ne fűzz érzelmet a sérelmedhez! Engedd el! Ne hagyd, hogy megviseljen, ha packáznak veled! Ilyen világunk lett. Jó vagy sem. Úgy látszik túlélni csak így lehet. Edződni kell a stresszhez. Az marad fenn, aki asszimilálódni képes. Lassan úgy törtetünk csak előre, mint a lovak a szemellenzőkkel. Nem engedjük, hogy oldalról jövő támadások megérintsenek. Csak fókuszálunk előre rendületlen. Milyenné fogunk válni mindezek következtében? Ugye nem fásulunk el! Bizakodni próbálok benne. Nagyon sok szépet kell begyűjteni, ami képes kompenzálni a túl sok sérelmet. Valamint edzenünk kell a rugalmasságunkat! :) Kata