Mindenhol. Az infó hatalom. Ha tudható sok dolog, akkor használható az illető. Felhasználható. Mindenki ellenőriz. Önmagát is. Képben van. Mi lesz a teendője, programja? Hogyan áll anyagilag? A számláján, a tálcájában éppen mennyi van? A munkába menetelig még hány perce van? A nyugdíjig mennyi ideje van? A gyerekét is ellenőrzi. Kész-e a házija? Jegyei? Kik a haverjai, barátnői? Az életben hogyan halad? A partnert is ellenőrzi. Mi van vele? Milyen a hangulata? Elégedett? Jól van? Nem beteg? Milyen a munkája? Nem hűtlen? A cég is ellenőriz. Jelentéseket, beszámolókat, értékeléseket kér az intézmény. Úgy van felépítve. Figyeljék meg egymást a kollégák! Kamerák is megfigyelnek. Munkahelyen, utcákon, neten. Mivé lesz az ember ennyi megfigyeléssel megterhelten? Marad még kedve spontaneitáshoz? Motivációja? Lendülete? Életkedve? Ereje? Játékossága? Huncutsága? Rosszalkodása? Élete? Hova lesz? Tudomásul veszi. Beletörődik. Ez van. A gép ezt dobta ebben az évtizedben a dolgok így alakultak. Mit bír kihozni ilyen szinten bekorlátozva? Hiszen az ellenőrzés korlátoz, határokat jelöl. Az egyénnek is vannak határai. Mennyi ereje marad az érvényesítésre? Küzdelmes. Bizakodni miben lehet? Aki optimista választ bír adni, az két lábbal jár a földön vagy a fellegekben jár? :) Kati