Élet,ház

házA ház, a lakás szép volt és igényes. Aztán a lakói korosodtak, fáradtak. A gyerekeik kamaszodva éreztették elégedetlenségüket. Majd üres lett a fészek. Az egyik legfájóbb érzés átélni, hogy nem kellesz. Beteggé tehet. Meghal az emberben valami, majd ő is. Aki pedig marad egyedül, az megtört lesz. Nagy sebeket visel. Megkeményedik. Bízni, remélni egyre nehezebb. Mindez megannyi középkorú életére igaz lehet./Még énekeltek is róla néhány évtizede:                                                                                                                                                                                                                                                                                     ” Nézd, itt áll egy ódon régi épület,
szép nagy ház, és elrejt sok-sok életet.
Az ablakain kívül zúg a nagyvilág,
s némán őrzik titkukat a kis szobák.

Ez az a ház, ahol semmi se változik,
ez az a ház, ahol áll az idő.
Ez az a ház, ahol semmi se változik,
ez az a ház, ahol áll az idő.

Elsőn él egy álmos szemű kisleány,
azt várja, hogy jön majd egy királyfi tán.
Rém mamája minden fiút elzavar,
legalábbis főorvos vőt, azt akar.

Őszes úr a harmadikon fent lakik,
egy vállalat, hol jó állásban dolgozik.
Felesleges harcot nem vív elvekért,
bedolgozott jó modorral jól megél…

Vélemény, hozzászólás?