Én ezt nem értem

férfiVárakoztam a bank előtt, kényelmesen nekidőlve a falnak. A szemben lévő oldalról középkorú szőke nő közeledett. Örült valaminek, szemmel láthatóan élvezte önmagát, sugárzott róla, hogy éppen most ő egy elégedett és boldog nő. Felkeltette az érdeklődésemet, vetettem felé pár pillantást, és néha hosszabban rajta felejtettem a tekintetemet. Észrevette, hogy „figyelem”.

Rögtön komolyságot erőltetett magára, beült az autójába, és vigyázva arra, hogy még véletlenül se kerüljünk szemkontaktusba, elhajtott.

Mi történt volna, ha rám néz, ha nem leplezi a mosolyát? Talán visszamosolygok, elismerően bólintok, esetleg kacsintok is hozzá.

Én ezt nem értem. Miért kell magának megtartania az örömét? Miért gondolja ő (és még vagy kilencmillió – ötszázezer másik ember ebben az országban, férfiak és nők vegyesen), hogy rossz az, ha Férfi/Nő vagyok, annak is érzem magam, és ezt kimutatom?

Áhhh

Ezért is van ez a lap, a Férfiak Lapja, hogy ezen segítsen.

;-)

 

férfi

1 thought on “Én ezt nem értem

  1. Kati

    Talán tartott tőle,hogy leszőkézik.Annyiszor előfordul,ha az ember olykor kicsit őrülten vagy gyermekien,önfeledten viselkedik.Ha nem vesz fel szemkontaktust,akkor ilyenkor levédi önmagát szerintem.Mintha azt mondaná:Nem érdekel senki véleménye,el vagyok magamban.Igaz nem adtok hozzá a helyzethez,de a hibakeresős kritikának sem adok teret.Mert bizony,ha jól sikerül valami,a külsőnk vagy valami belső értékünk,produkálása,a kívülállók közt rögtön akad,aki nagyítóval elkezd hibát keresni.a kákán is csomót.Nehogy már annyira örülni tudjunk a sikerünknek.

Vélemény, hozzászólás?