Várakoztam a bank előtt, kényelmesen nekidőlve a falnak. A szemben lévő oldalról középkorú szőke nő közeledett. Örült valaminek, szemmel láthatóan élvezte önmagát, sugárzott róla, hogy éppen most ő egy elégedett és boldog nő. Felkeltette az érdeklődésemet, vetettem felé pár pillantást, és néha hosszabban rajta felejtettem a tekintetemet. Észrevette, hogy „figyelem”.
Rögtön komolyságot erőltetett magára, beült az autójába, és vigyázva arra, hogy még véletlenül se kerüljünk szemkontaktusba, elhajtott.
Mi történt volna, ha rám néz, ha nem leplezi a mosolyát? Talán visszamosolygok, elismerően bólintok, esetleg kacsintok is hozzá.
Én ezt nem értem. Miért kell magának megtartania az örömét? Miért gondolja ő (és még vagy kilencmillió – ötszázezer másik ember ebben az országban, férfiak és nők vegyesen), hogy rossz az, ha Férfi/Nő vagyok, annak is érzem magam, és ezt kimutatom?
Áhhh
Ezért is van ez a lap, a Férfiak Lapja, hogy ezen segítsen.
;-)
férfi
Talán tartott tőle,hogy leszőkézik.Annyiszor előfordul,ha az ember olykor kicsit őrülten vagy gyermekien,önfeledten viselkedik.Ha nem vesz fel szemkontaktust,akkor ilyenkor levédi önmagát szerintem.Mintha azt mondaná:Nem érdekel senki véleménye,el vagyok magamban.Igaz nem adtok hozzá a helyzethez,de a hibakeresős kritikának sem adok teret.Mert bizony,ha jól sikerül valami,a külsőnk vagy valami belső értékünk,produkálása,a kívülállók közt rögtön akad,aki nagyítóval elkezd hibát keresni.a kákán is csomót.Nehogy már annyira örülni tudjunk a sikerünknek.