Azt mondtam neki, csinos. Elnevette magát. Igazított a műszeren, mondta, mit tegyek, hogy a bácsi arca megfelelő szögbe kerüljön. Nem akadt fenn rajta, hogy magyar lévén, alig értem, amit mond. Segített, és vidáman mosolygott. Szép, egyenes szálú, hosszú haja a háta közepét verdeste.
Kérdezgettem a betegek számáról, hogy orvos-e?
Örömmel válaszolta, hogy sokan vannak, és nem, nem orvos, csak asszisztens. Én már a műszer melletti asztalon vetkőztettem őt, gondolatban.
Végeztünk a szemorvosnál, időpontot kellett kérnem. Megint ő volt ott, serényen tette a dolgát, és tőle kaptam a téli kontroll idejét. Amikor elbúcsúzott, a szeme tündökölt; én szárnyaltam.
Jó negyvenes, enyhén molett, szemüveges eü. dolgozó.
És ott ég benne a tűz!
férfi