Éreztem amikor végig haladtam a főváros közepén és azt láttam magyarul szinte már ki sem írják az étterem előtt a tájékoztatást. Minek is tennék. Hiszen az ár nem olyan réteghez van mérve amit a hazai ember magának megengedhetne. Durcásan mormoltam magam elé: „De hát ez itt az én hazám! „Amikor néhány hétig külföldön voltam esténként sírtam és a magyar népdalainkat énekeltem, hogy csökkentsem a honvágyam. A szüleim házát láttam magam előtt, amint anyám a konyhában tesz vesz. Hazatérve pedig az a melegség járt át, ami semmihez sem hasonlítható. Újra ahhoz a nyájhoz tartozom, akik az enyéim. Akikkel egy nyelvet beszélünk. Csak mi tudjuk úgy mondani: Jaj Istenem!:) Csak nekünk fáj amikor a hazánktól elvett területek szóba kerülnek. Valósággal fájt, amikor a Trianoni szerződést elolvastam. A sportolóink, tudósaink sikereit halva pedig az a semmihez sem hasonlítható szívet melengető érzés tölt el mindannyiunkat, hogy bármennyi nehézségen is mentünk keresztül. ERŐSEK VAGYUNK! :)Kati
1 thought on “Ez itt az én hazám!”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Na, ez egy jó cikk a hazaszeretetről. :-)