Ez szomorú és nagyon, nagyon lehangoló

Lelkem állapota a műsor alatt.

Lelkem állapota a műsor alatt.

2012-12-24, este háromnegyed öt. ORF2. Egy csinos, szőke műsorvezetőnő beszélget egy katolikus pappal a Karácsonyról. Ugye nem kell mondanom, hogy magamból indulok ki? A beszélgetés szép gondolatokat tartalmaz arról, hogy Isten a világba jött, és hirdette, hogy nincsen másra (gondolom, lényegében) szüksége az embereknek, mint szeretetre. Igazuk van? Azt hiszem, igen, bolond lennék vitatkozni a szavak igazságával.

Akkor miért unatkozom? Miért van az az érzésem, hogy ugyanazokat az ezerszer agyonhallgatott gondolatokat mondják el, és a pap a tutit magyarázza a műsorvezetőnőnek, aki ezzel úgyis teljesen tisztában van. Ez a beszéd a nyomornegyedben, az éhezők közt lenne így hatásos, miközben azok a Karitász által felszolgált vacsorát eszik, és a háttérben éppen csomagolják a karácsonyi csomagjaikat. De nem egy olyan adónál, amely állítólag értéket közvetít, és van még tekintélye a világban.

Miért vagyunk igénytelenek, igényesség címén? Hol van Krisztus sodró ereje? A tűz, ami lángra lobbant, ami arra késztet, hogy a tereken hirdessük az igazságot, hogy bűnbánó Magdolnákat fogadjunk az Egyházba, nem törődve mások cinikus pillantásával, hogy kiálljunk a jogfosztottak igazsága mellett, készen arra, hogy megbocsássunk a jogfosztóknak, ha bűnbánatot tartanak, hogy – nekem ez a legkeményebb – szembenézzünk a vértanúság lehetőségével, csak, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus  örökre magához láncolhassa a világot.

Félreértés ne essék – és ezt nem csak jólneveltségből és udvariasságból írom – ez, ami a tévében történt, sokkal több, mint a semmi, vagy, mint ami zajlik a világ felénk eső részén, hogy minden ünnep kezd egy kaptafára lezajlani. Mindig buli, mindig farsang. De erőtlen, szép szavakkal kiket lehet megnyerni? Még hosszú távon a meglévőket se lehet megtartani! Persze, tartják a vallásos formákat, de a szívük már máshol van, rossz esetben alig várják, hogy vége legyen az uncsi ceremóniának, és mehessenek a haverokkal, ahol állítólag új lányok is lesznek…

Elfogadom, hogy ez a pap, ebben a műsorban erre képes. Meglehet, hiányzik belőle a nyitottság, a bizalom Isten nagy kegyelmei felé, nem mer kockáztatni, fél a kudarctól. S a műsorkészítők?  Valószínű, ugyanebben a belső nyavalyában szenvednek: nehogy szektás íze legyen a szép karácsonyi műsornak, gondolom, némi langyos jótékonyság (elnézést a kemény jelzőért) belefér, de félreérthető ne legyen; legyen biztonságos, legyen biztonságos, és még egyszer: legyen biztonságos!

Hírt adni arról, amikor Isten ereje megnyilvánul: betegek gyógyulnak meg, súlyosan bukott férfiak és nők mennek gyónni és áldozni, válságban lévő családok újulnak meg, Isten igazságát hirdetik új, és szép mélységben, soha nem hallott szavakkal, mégis az Egyház tanításával egységben – vagyis hol van Jézus születésének ünnepéből maga Jézus?

Emberek! Közeledik a világ vége. Meddig zárjuk még ki Jézust az életünkből? Vagy szelídítgetjük addig, míg erejét veszíti, és velünk együtt a trágyadombra való lesz? Hamarosan nagyon rossz lesz itt, a Földön. Nem kéne belekapaszkodni az egyetlen kézbe, mely kihúzhat minket a Káoszból?

Ahol az Úr Lelke, ott kivirágzik a szeretet

Ha egyetértesz velem, hívd mától minden este egyszer Jézust az életedbe: „Gyere, Jézus a te teljes hatalmaddal az én életembe!” Tudod, honnan fogod megtudni, hogy megjött? Elkezded jobban szeretni azokat, akik a közeledben vannak: család, munkatársak, szomszédok, környéken lakó magányosok, testi és lelki rászorulók. Ha kitartasz, kis idő, és jönnek az első jelek: egészen személyes, belső vezetés (ne csodálkozz, ha a plébánosodhoz irányít elsőként! – bár erre nincs garancia), késztetés, hogy imádkozz valakiért, vagy valamiért, vágy a Szentírás, és felekezeted tanításának mélyebb megértésére; álmok, sugallatok, melyek nyomán gyógyulást vihetsz a világba. És nem leszel egyedül: megjelennek a társak, vagy te jelensz meg ott, ahol már mindez működik. Merj kockáztatni! Bízd magad Krisztusra! De azért figyelj a környezetedre is! Nagy a Lélek által adott szabadság, felszabaduló belső világod el ne sodorjon!

Zoli

Vélemény, hozzászólás?