Parker, Gru (nagyon jó a főhős karaktere, és tetszik, hogy a Hold elrablása is és az apai szerep is megvalósul benne. Beza, van dolgunk a világban is), Mennyei Királyság, Valkűr, Trója (az Eric Bana által alakított trójai királyfi <Hektor> miatt, de az apja <Peter Fonda> is ott van.) München, Vasököl, Csatahajó (a műlábú katona felsrófolt büszkesége mondjuk nekem már kicsit sok), Hook, Egy ember az örökkévalóságnak, Hét szamuráj (hmm, hetes szám, a szellem száma… naggyon férfias.), A nap könnyei (Monica Bellucival, hű bakker, de jó nő – igaz, ő mikor nem? Bár nekem Gwynett Paltrow is nagyon bejön a Vasember szériában. Türelmes, megértő, önzetlen, szívós <nem adja fel, hogy tapintatosan megnevelje az ő vademberét, aki még a szülinapokat is elfelejti> – és még szép is. Ellenállhatatlan.) Jack Bull. Tessék megnézni! Elképesztően jó. Merthogy egyszerre izgalmas, szép, igaz és szent. Krisztus ma – holott egy szó nem esik róla, vallásról is kb. 10 másodperc.
A legjobb a végére: Eleven testek. Nem, nem pornó, sokkal jobb. Egy tündérmese. Például amikor a srác belopózik a lány után a városba, és megölelik egymást, bepárásodott a szemem. Amikor mennek a lány apja elé, aki talán megöli a fiút, és a fiú azt mondja a lánynak, hogy bármi lesz is, maradjon mellette – és a lány megígéri – háát nagy pillanat volt. Bizony kell a nők szeretete, támogatása nekünk, erős, öntudatos férfiaknak is. Időnként nagyon kell. Szóval jó film, érdemes megnézni. Eeee, na még egy: Camille. Először is, James Franco játszik benne, akit a „127 óra” óta igencsak kedvelek. Másodszor, ez megint egy tündérmese. A jóságos kislányról, aki önző, de vonzó férjecskéjét majd jól megneveli halhatatlan szerelmével, miközben az a wc-n húzná le, mert mindig figyelni kell rá, értsd: be nem áll a szája. (Ugye a tipikus: a férfi nem érti a nő beszédét, mert azt nem érteni kell elsősorban, hanem érezni, mert valószínű az érzéseit és hangulatát fejezi éppen ki. Vagyis bőven elég, ha a hangszínre, tónusra, ilyenekre figyel, igazából az hordozza a fontos információt. Ez értelmiségi nőre nem igaz, mert az kevesebbet beszél, általában koncentráltabban, és van veleje – vagyis férfimód kommunikál, (nem csoda, férfias készségében – értelmében – erős) ergo rá általában oda kell figyelni – mert van miért.)
Nna, a lány meghal, de életre kel. És innen minden megváltozik, mert Camille teste továbbra is halott, és pár nap múlva teljesen az lesz. A lány sebezhetővé válik, mélyen emberivé, tündi-bündi jótündér személyiségének mélysége lesz; már nem a Jóság Mindent Elsöprő Istennője – hanem a szó legszebb értelmében: Ember. És Nő. Mert továbbra is jó marad. És a linkóci férje ekkor kezd rájönni, hogy Camille értékes ember, aki ráadásul szereti őt. És elkezd megváltozni, sőt viszontszeretni a lányt.
Hát, engem mélyen meghat. (Ja, éppen törlöm a könnycseppeket, pedig már van egy ideje, hogy megnéztem.) Tök szép – merthogy egy kicsit igaz is.
Zotyi (morci leszek, ha bárki így hív) (szigorú tekintet!)
;-)
Némileg 18+ -os hozzászólás! És némileg ezoterikus is! (Mit fogok ezért kapni…) :-)
Láttátok már Macklemore And we danced c. klippjét? (Első másfél perc átugorható.) Érdemes megnézni. Ki ne akarna igazán felszabadultan örülni, bolondságokat csinálni, nevetni, és ha kell: sírni? Erről szól ez a klipp – szerintem. Macklemore egy igazi kölyök benne. Tudjátok, mi kell mindehhez? Őszinteség – magunkhoz, aztán a körülöttünk lévőkhöz is. És bátorság, meg hit. Mert így sebezhetők leszünk, de pont az így megszerzett belső szabadságunk, és a felszabaduló tiszta, emberi érzéseink fognak megvédeni és erőt adni. CSAK NE SZÉGYELLJÜK, HOGY EMBERKÉNT REAGÁLUNK DOLGOKRA! Ha fáj, hát fáj, ha örömöt okoz, hát örülünk, ha elszomorít, hát szomorúak vagyunk, stb. Büszkélkedni se kell, de takargatni se. Ha félünk, félünk, ha bolondozunk, hát bolondozunk. Szégyellje magát az, aki szerint el kell játszanunk, hogy nem vagyunk azonosak önmagunkkal! Kell a tudat, hogy amit teszünk, az alapvetően jó. Max. nem tökéletes. De nem is kell annak lennie, elég, ha fokozatosan növekedünk afelé. Viszont némi éberség nem árt: kifelé és befelé. Mert itt is, ott is, van azért mitől tartani. Nem vagyunk angyalian tiszták, érzékiségünk túlhevíthető, és vannak ragadozó farkasok, akik kihasználnák őszinteségünk. Éberség és bölcsesség a kisagyban, hátul mindig kicsit bekapcsolva legyen! Ugye világos, ez a tanács nem csak bulizáskor használható?
Gondolatban és szóban, érzésekben (megélni, és kimutatni, hogy megéljük azokat), és végül testben is – kifejezni magunkat. Még egyszer: nem kell mindig szépnek meg jól neveltnek lenni! (De lehetünk, ezt mindenki döntse el maga.) Vagyunk, akik vagyunk, mindig kicsit mások, lényegében mégis önmagunk. (Akár érdektelenek, átlagos fellépésűek és rém egyszerűek is! Nem vagyunk ám mindig Csillogás!) És egy kicsit mindig törekedni a jóra, és a még jobbra. (Erkölcsileg értve.) Buliban ez az utóbbi tanács némileg (csak némileg!) hanyagolandó. Oda szórakozni megyünk. Bőven elég, ha nem merev részeg az ember, nem drogozik, és nem fekteti meg a fél felszolgáló személyzetet (mert a másik fele hím egyedekből áll.) És a vendégek közül is csak a barátnőjét, vagy a feleségét. Őt is otthon. Vagy legalább ahol senki sem jár.
Aki tud benne bízni: kérje a Természetesség és Belső Szabadság kegyelmét Istentől! De ebbe folyamat belenőni. Igazából élethosszig tartó. Isten ezerrel meg tudja segíteni a tanulási folyamatot. De akkor kicsit komolyan kell venni, amit kér. (Bővebben erről a Szentírásban, és főleg az Evangéliumokban. Ne szemezgessünk belőlük! Inkább dolgozzunk meg a mélyebb megértésért!) Ez teljhatalmú segítségének feltétele.
Mivel némileg misztikus a dolog, ennél érthetőbben nem tudom kifejezni.
;-)
Zoli