Címke: filmek

A legjobb romantikus filmek, amiket csak láttam.

Nem, nem nőknek írom ezt a cikket. De ők is olvashatják. Kezdjük:

Jane Eyre  – én ugyan nem ezt a változatot láttam, de biztos jó ez is. Az árva, türelmes és jószívű, okos lány, aki megtalálja nehéz természetű, sebzett lelkű, és szintén jólelkű párját. Persze meg kell egymásért küzdeniük. Főleg Jane – nek, a múlt árnyával.

jane eyre

 

Büszkeség és Balítélet Szintén egy klasszikus. Az okos, szép és csípős nyelvű lány, aki mégis rosszul ítéli meg azt, aki később a férje lesz. (Az illető egyébként tehet róla. A balítéletről is, éa a házasságról is.) Ám idővel alázatot és bölcsességet tanul – ha csak morzsányit is. De ennyi elég a boldogsághoz. Én a hatrészes (ha jól emlékszem BBC) verziót láttam, Colin Firth -el, és az egyszerűen király! De ez is biztos jó.

b és b

 

 

Modernebb időben játszódó film jön. Az időutazó felesége. E filmje óta szeretem Rachel McAdams -t. Eric Banát, pedig mióta eljátszotta Hektórt a Tójában. Na, olyan férfi szívesen lennék, mint a filmben Hektór volt! Tehát „Az időutazó felesége”: a főhős, képes az időben előre-hátra lépni,ám kiszámíthatatlanul működik képessége. Pl. már felnőttként vissza-visszatér a leendő feleségéhez, aki még kislány, és mivel mindig meztelenül érkezik, ruhával várja. Meg is mondja neki, hogy ő lesz a felesége, és elég különös, mikor a lány idősebb, és először találkozik időutazás nélkül a sráccal, továbbadja, amit tőle tud, ám akkor ezt még a srác nem tudja… Hű, bonyolult, szegény csajt elég habókosnak nézi! Végül, több évi házasság után, a srác meghal balesetben, és a felesége eltemeti, de a halott férjének még vannak aktív időutazásai. Találkozik is vele, miután eltemette, mert ugye korábban ő léphetett előbbre az időben… A nő soha nem tudja lezárni magában a szerelmét, mert  haláláig összefuthatnak még. Aki ezt kitalálta… Az talán tudta, milyen lehetett pl. a II. Világháború után évekig hazavárni valakit. Basszus vannak nők és családok, akik ezt tényleg megcsinálták… Az én nagmamamám viszonylag hamar visszakapta  a férjét, bár a 8 hónapos hadifogságban a nagypapám töltött egy éjszakát a halottak közt. Szerencsére sok-sok évvel később mégis el tudta mesélni nekem, hogy ha az ember háta feketére ég a naptól, akkor már soha többet nem fog leégni. Na, szóval szívfájdítóan szép film ez. Mit is jelent egy nőnek néha, hogy szeret közülünk valakit. És mégis boldog. Holott szenved közben. Ész megáll.

az időutazó felesége

 

Camille A butuska, de jószívű lány, aki szembenéz saját halandóságával, és bölcs NŐ – vé érik; önző, éretlen férje pedig látva felesége mély és őszinte, sebezhetőségét is vállaló szerelmét, jófiúvá válik. Igazi tündérmese, és én nagyon szeretem. A képen elég hétköznapian néznek ki a főszereplők, de egyrészt, a valóságban is olyan normálisak és egyszerűek, azok is, akik igazán mélyen szeretik egymást, másrészt jó tudni, hogy itt Camille már nem a saját haját hordja. Tekintve, hogy haldoklik, azt eddigre elvesztette.

camille

 

Fogadom. Ismét Rachel McAdams. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Házasságuk után a feleség balesetet szenved, és elveszíti egy időponttól kezdve az összes emlékét, így férje iránt érzett szerelmét is. A szülei haza várják, és szeretnék, ha végre megvalósítaná a jövőt, amit neki szántak. A férje szintén hazavárja, és próbálja előcsalogatni az emlékeket szeretett hitveséből. Ám miután azok nem jönnek, hát megszeretteti magát másodszor is. A nő soha többet nem emlékezett az első megismerkedésükre.

fogadom

 

 

Eleven testek Tündérmese. És lényegében igaz. Ugyan nem így, mert Isten nélkül nem megy, de most ne szőrözzünk. Az élőhalott srác, aki beleszeret abba lányba, aki meg kellett volna ölje végleg, és akit ő is meg akart ölni eredetileg. Helyette fogjul ejti, és elkezd visszaváltozni élő emberré. És a szeretet vírus terjed, míg meg nem változtatja a világot. Jajj, de szerettem megnézni! Kicsit Rómeó és Júliás, mert a lány apja tulajdonképpen az élők vezére, akik irtják az élőholtakat, és van, amikor a két szerelmes pusztán egymásba kapaszkodva próbál közvetíteni a két világ közt, kockára téve mindent, legfőképp az életüket. A képen a srác már eléggé eleven.

eleven testek

 

Bírjátok még? Utolsó jön. Gerard Butlerrel. Akit nem a „300” óta szeretek. Az egy ostoba film. Csak töketlen, kisebbrendűségben szenvedő alakok nagyítják így fel a hőseiket, és tiszteletlenek ilyen mélyen az ellenségeikkel. Éretlen kisfiúk hada készítette a filmet. Szóval nemtom mióta szeretem, de bírom. Tökös srác, és ez tetszik benne. Ezt a filmet ma néztem meg, és emiatt létezik most ez a cikk. Utóirat: Szeretlek. Lisa Kudrow különben egy kibírhatatlan, cinikus, agresszív p…t alakít, akinek csak filmekben van ennyi barátja. De a sztori: a férfi és a nő nagyon szeretik egymást, ám a férfi agytumorban meghal. És mélyen – mélyen ismeri az ő drágáját, és nagyon szereti. Tudja, hogy egyedül nem tud kimászni az elvesztése okozta fájdalomból. Ezért előre megír egy csomó levelet, programokat szervez az ő egyetlen szerelmének, felvidítja, segít önállóbbá válni, önmagára találni, és végül leválni róla. Vidám, tökös, végtelenül bölcs és önzetlen férfi. (Na ilyen megint szívesen lennék. Hallod Isten? (Élet?) Növessz ilyenné! Lécci.) Egy éven át kapja a leveleket a nő, amelyeket tulajdon anyja közvetít neki, bár őrültségnek tartja, és nem igazán bírta a fiút, de haldokló veje kérésének nem tudott nemet mondani. És a főszereplő tovább tud lépni, és fejlődik az egy év alatt. Magasabb szinten újjászervezi az életét, és a vége… nos, az is reménykeltő. A képen az első találkozás, amikor a srác elbűvöli a lányt, és bár az egy idő után átlát a szitán, mégis belemegy a játékba, és minkettejük élete végérvényesen megváltozik.

szeretlek

 

Nyugi fiúk, nem az utóbbi napokban néztem meg ennyi romantikus filmet, kellett hozzá pár év. De megérte. Mégha sokszor csak az álmainkról szólnak is. Mert szok is hatnak ránk, vezérelnek, terelnek. Csak össze kell vetni a valósággal és időnként ésszerű komporomisszumot kötni.

Bakker, szétültem a sejhajom, míg összehoztam ezt a cikket. Ennyi linket, képet összeválogatni, miközben ezredszer hallgatom Keshától és Pitbulltól a „Timber” – t. Jó kis tüzes szám, beteszem a végére. Kesha ruhája ugyan túlzás, de a csajok jók a klippben, és jól is táncolnak. Ennyi érzelem mellé kis erotika, igazán kell.

;-)

 

Zoli

 

Marion Laine – egy nő, aki még bízik bennünk, Férfiakban

Marion Laine, rendező

Marion Laine, rendező

Véleményem nem általában a női nemet érinti, mint inkább az ő társadalmi szintű kommunikációjukat. Vagyis azokat, akik a nevükben kommunikálnak, akár filmen, újságban, könyvben, interneten vagy éppen a Parlamentben.

Nem bíznak bennünk, félnek tőlünk, nem értenek minket, és ami rosszabb, nem is akarnak érteni. Sokszor előfordul, hogy megvádolnak minket valamivel (az erőszak különböző formáival szoktak leginkább), ami még igaz is lehet valamennyire, de maguk ugyanazt, ugyanannyira, néha még jobban elkövetik. Kritikát gyakorolnak (s ki merné állítani, hogy legalább néha nem jogosan?), de bizony, az önkritika elmarad. Van azért kivétel, pl. egyik kedvencem, a Talita portál.

Bele vannak ragadva a mai férfi jelenébe, aki bizony nem túl spirituális felfogású általában. Szilárd talajt akar a lába alatt, és az a biztos, amit a két kezével megfoghat. De az az igazság, hogy a legtöbb nő is ilyen. Beza! Egyik ismerősöm (férfi) mondta: „Isten? Nem tudom… Nem emlékszem, hogy pertut ittunk volna a Kisdongóba’. Biztos, hogy létezik?” Mit lehet erre mondani? Egyáltalán nem biztos. Totál elképzelhető, hogy nem létezik. De mégis csodák történnek, látomások és álmok, próféciák, és gyógyulások, ott, ahol Rá merik bízni magukat. Igaz, ezek egy részéről kiderül, hogy csalás, más részéről, hogy szimpla elmebetegség, a harmadik részéről meg… hogy működik. Életek simulnak ki, szívek nyílnak meg, lelkek kapnak erőre, szétárad a megértés, a szelídség, a megbocsátás és bocsánatkérés és a szolidaritás, no meg egyfajta egészséges gerincesség. Hát ez van. Nem vagyunk könnyű vizekre engedve, ha az Élő Hitről van szó. Ám a tenger összességében mégis hajózható.

Na, de vissza a főcsapáshoz!

A „Nyitott szívvel” című film rendezője, Marion Laine, egyike azon nőknek, akik még hisznek bennünk, és ezt közli is a világgal. Szerinte – ha jól értem – fejlődőképes a férfinem, és ezt őszinteséggel, és jóindulattal, hittel és bizalommal fejezi ki, és nem… nos, nyavalygással. Mert ez utóbbiból van elég. Müller Péter pl. legújabb könyvében, a „Férfiélet, Női Sors” – ban hosszú-hosszú oldalakon át ostoroz minket, és ajnározza a nőket (recenzió már készül, és összességében nem ilyen negatív a könyv, ide azonban ez kívánkozik belőle.)

Kedves, a közösséggel kommunikáló hölgyek és velük szimpatizáns urak! Hány legyet lehet fogni ezer hordó ecettel? És egy kanál mézzel? Hány férfit lehet szidással jobbá tenni? És hánynak lehet érdemben segíteni (mert ő teszi magát jobbá, ezt még az Isten sem oldja meg helyette) biztatással, hittel, bátorítással, elismeréssel, valamint józan elvárással, szükséges számonkéréssel, és kellő időben, kellő módon kimondott kritikával?

És miért baj, ha a férfi nem hisz a túlvilági létezőkben? Ha teszi a dolgát, dolgozik, figyel a feleségére, szereti a gyerekeit, igyekszik kijönni az emberekkel, ugyanakkor nem enged nekik mindenben, végül is a lényeg – nemde – megvan? A hit csak akkor jó, ha a szeretetnek ad szárnyakat. Különben inkább ne legyen. Hitbajnokok vezették a World Trade Centernek az utasszállítókat. Ó, bár lett volna kevesebb hitük!

Szóval Marion Laine hisz bennünk, filmében az iszákos és zseniális sebész férfifőhős, igaz, párja számtalan és lenyűgöző áldozata által, de végül túljut világfájdalmán, önsajnálatán, a tévhiten, hogy mindig rendíthetetlennek és kikezdhetetlenül erősnek kell látszani, és leteszi a poharat. Igaz, a felesége és a születőben lévő gyerekük erre csaknem rámegy. Hoppá, de ez film, egy történet, vagyis mese, itt túlozni kell, különben a néző ásítozva jön ki a teremből! Egy az egyben nem átfordítandó az életbe!

De itt legalább találkoztam hősi nővel, mert bizony az életben sokkal ritkábbak, mint ahogy kommunikátoraik állítják. Inkább önféltők, az igényeiket nagyon is szem előtt tartók, bizalmatlanok. A férfit inkább erőforrásnak, mint embernek tartók. Vagy hoznak ugyan áldozatot, de aztán százszorosan le is verik a másikon – mártírkodók. Adnak, és veszik is vissza. Oké, nem mind, ez is tény. Elég sok csodálatos női ismerősöm van, Isten őrizzen, hogy általánosítsam a negatív tulajdonságokat! Nem, nincs azért ez teljesen így. Vannak pl., akik mély sebeket hordoznak, apáik, férjeik, fiaik lelki éretlensége miatt. Tisztelet érte nekik, főleg, mert sokan nem váltak gyűlölködővé ezek ellenére se.

Juliette Binoche

És Juliette Binoche –t örömmel látom olyan hősies karaktert alakítani, akinek önfeláldozása révén egy férfi lelkileg is és az Életben is sokat nyer. Itt, bár nem akar eredetileg gyereket, férje kedvéért bevállalja, sőt feladná karrierjét, lakóhelyét, gyakorlatilag mindent, csak, hogy segítse a férfit, akit szeret. (Hahó, az Életben ez nem így működik! Az ilyen mentalitású emberek keserednek aztán meg, mert töredékét sem kapják vissza a befektetett áldozatnak! Ez Szentekre nem igaz. De Szentté az Úr Lelke tesz, akkor is, ha hallani sem akarsz Istenről, szóval senki ne gondolja, hogy majd, én, Én Szent leszek, és jobbá teszek ihiszohonyuhú áldozatommal egy férfit. Szörnyű vége lesz annak. Amikor az Úr erre hív el, akkor azt Ő fel is építi, és akkor a megfelelő ember van a megfelelő helyen. Nem azt jelenti, hogy kirázza a kisujjából, hanem, hogy ha nyögve is, de összességében optimistán bírja a terheket.)

Még egy példa ide kívánkozik. A „Bűnösnek nyilvánítva”, mely megtörtént eseményeket dolgoz fel, egy valódi hősnőről szól (Julia Ormond alakítja) aki évtizedekig küzd egy ártatlanul bebörtönzött férfi szabadságáért. Persze győznek a végén.

Nos, kedves Müller Péter, és értelmiségi, emancipált, kritikus hölgyek, ezekből lehet erőt meríteni és ihletet egy Férfihoz méltó életre! De az állandó nyafizás… meg ökölrázás… meg ükapáink vétkeinek rajtunk való számonkérése…

Mivel mindezekbe jobban belegondolva elakad a szavam, ezért itt hagyom abba.

 

Zoli

 

Néhány film Igazi Férfiaknak

parkerParker, Gru (nagyon jó a főhős karaktere, és tetszik, hogy a Hold elrablása is és az apai szerep is megvalósul benne. Beza, van dolgunk a világban is), Mennyei Királyság, Valkűr, Trója (az Eric Bana által alakított trójai királyfi <Hektor> miatt, de az apja <Peter Fonda> is ott van.) München, Vasököl, Csatahajó (a műlábú katona felsrófolt büszkesége mondjuk nekem már kicsit sok), Hook, Egy ember az örökkévalóságnak, Hét szamuráj (hmm, hetes szám, a szellem száma… naggyon férfias.), A nap könnyei (Monica Bellucival, hű bakker, de jó nő – igaz, ő mikor nem? Bár nekem Gwynett Paltrow is nagyon bejön a Vasember szériában. Türelmes, megértő, önzetlen, szívós <nem adja fel, hogy tapintatosan megnevelje az ő vademberét, aki még a szülinapokat is elfelejti> – és még szép is. Ellenállhatatlan.) Jack Bull. Tessék megnézni! Elképesztően jó. Merthogy egyszerre izgalmas, szép, igaz és szent. Krisztus ma – holott egy szó nem esik róla, vallásról is kb. 10 másodperc.

A legjobb a végére: Eleven testek. Nem, nem pornó, sokkal jobb. Egy tündérmese. Például amikor a srác belopózik a lány után a városba, és megölelik egymást, bepárásodott a szemem. Amikor mennek a lány apja elé, aki talán megöli a fiút, és a fiú azt mondja a lánynak, hogy bármi lesz is, maradjon mellette – és a lány megígéri – háát nagy pillanat volt. Bizony kell a nők szeretete, támogatása nekünk, erős, öntudatos férfiaknak is. Időnként nagyon kell. Szóval jó film, érdemes megnézni. Eeee, na még egy: Camille. Először is, James Franco játszik benne, akit a „127 óra” óta igencsak kedvelek. Másodszor, ez megint egy tündérmese. A jóságos kislányról, aki önző, de vonzó férjecskéjét majd jól megneveli halhatatlan szerelmével, miközben az a wc-n húzná le, mert mindig figyelni kell rá, értsd: be nem áll a szája. (Ugye a tipikus: a férfi nem érti a nő beszédét, mert azt nem érteni kell elsősorban, hanem érezni, mert valószínű az érzéseit és hangulatát fejezi éppen ki. Vagyis bőven elég, ha a hangszínre, tónusra, ilyenekre figyel, igazából az hordozza a fontos információt. Ez értelmiségi nőre nem igaz, mert az kevesebbet beszél, általában koncentráltabban, és van veleje – vagyis férfimód kommunikál, (nem csoda, férfias készségében – értelmében – erős) ergo rá általában oda kell figyelni – mert van miért.)

Ez már nem Camille igazi haja. Testének bomlása miatt parókát kell feltennie.

Nna, a lány meghal, de életre kel. És innen minden megváltozik, mert Camille teste továbbra is halott, és pár nap múlva teljesen az lesz. A lány sebezhetővé válik, mélyen emberivé, tündi-bündi jótündér személyiségének mélysége lesz; már nem a Jóság Mindent Elsöprő Istennője – hanem a szó legszebb értelmében: Ember. És Nő. Mert továbbra is jó marad. És a linkóci férje ekkor kezd rájönni, hogy Camille értékes ember, aki ráadásul szereti őt. És elkezd megváltozni, sőt viszontszeretni a lányt.

Hát, engem mélyen meghat. (Ja, éppen törlöm a könnycseppeket, pedig már van egy ideje, hogy megnéztem.) Tök szép – merthogy egy kicsit igaz is.

Zotyi (morci leszek, ha bárki így hív) (szigorú tekintet!)

 

;-)