A fejlesztő típusú hozzáállás szerint felmérjük mi a helyzet, számba vesszük az erősségeket, gyenge pontokat és hozzáadjuk amink van. Ahogyan háborús időkben a veszteségek tudomásul vétele után úgymond: „Ez van a spájzban, ebből ezt lehet főzni” -helyzet teremtődött. Megtesszük, ami tőlünk telhető. Egyszerűen csak akarjuk tolni előrébb azt a bizonyos szekeret. Működtetni az ügyet, akkor is, ha nem minden tökéletes. Emlékszem, amikor felnőtt fejjel francia nyelvtanfolyamra kezdtem járni. Mindig is szerettem volna beszélni ezt a csodálatosan dallamos nyelvet. Pár hónap után, azt mondtam, az egyik kedves lélekbúvár ismerősömnek: „Hagyom én a csudába ezt az egészet. Nehezen megy ez már nekem.” Mire ő: „Na és? Beszélni akartad a nyelvet és már beszéled. Ha nem hagyod abba, akkor fogod is. Egyre jobb szinten.” Igaza lett. 7 évig is tanultam. Amikor valami lelki problémával fordul valaki szakemberhez, akkor is olyan helyzet áll elő, hogy felmérik: Ez van, ez apránként alakítható. A normálishoz felzárkóztatható. (Gyakran persze az ember elfelejti a kezdeti állapothoz viszonyítani a haladást és méltányolni az eredményeket.) :) Kati
Ez van, ebből ezt lehet kihozni
Minden vélemény számít!