Az élet helyzetekbe hozza az embert. Nem véletlen kapunk olyan megoldandókat, amilyeneket. Azon a téren dolgunk van még az életünkben. Írtam már többször, hogy az adódó problémákat kihívásnak tekintem. Ebből a szemszögből, már nem áldozatok vagyunk. Eszközök után kutatunk, minket megsegítő embereket, módszereket keresgetve, lelve. Nem paranoiásan azt mantrázzuk, hogy üldöznek a nehézségek. Igaz a himnuszunk szövegével is azt énekeljük, hogy balsors akit régen tép. Ám, tudomásul véve, hogy ami volt, volt, túlélőnek is érezheti magát a népünk. Hiszen meg is erősít, amikor megoldunk, túljutunk az emberpróbáló helyzeteken, körülményeken. Kóstolgatnak, a ránk irigyek. Az iskola első osztályában megértettem. Amikor a tanárnő ragaszkodott hozzá, hogy a hófehérke szerepében legyek. Az összes lány jött velem szemben. A hófehérke nem fehér hajú, mint te. Most, hogy ismét a szőkeségem kezd váltani fehérre, visszaidézem, hányszor tettek keresztbe nekem az irigyek, bárhová kerültem. Alap helyzetnek tekintettem. Ezzel a felállással együtt a megoldandó teendőimet elvégeztem, tőlem telhetően. Több téren is sokra vittem. Sőt jó érzés, meglepve nyugtázni, amikor segítőm is akad. :) Kata