A szomszédban a hatalmas építkezés embereit hallgatva felfigyeltem egy félmondatra. „Tele van a ….. ” Sokszor hallhattam a család férfi tagjaitól is és másutt is. Jobbik esetben „a hócipője”, de a kevésbé disztingvált verzióban is hallható. Jelzi azt az állapotot, amikor a tűrőképesség a határán van. A máj a haragvás szerveként is szerepel megemlítve több helyen. Az elfojtott frusztrált düh, ami nem fejeződhet ki, mert nem bír utat találni megfelelő formában. Az érdek nem érvényesülhet, mert ha kifejeződne, akkor megtorlás következne. Az illető terheltté válik. Másutt jelez, az indulat. A legkülönbözőbb formában. Amikor látok embereket akiknek a teste nem konkrétan túlsúlyos, ám a has kifejezetten nagyobb, eszembe jut a családomból a májával küszködő. Mennyi elfojtott indulata volt? Másik családtagom fülproblémája kapcsán pedig megtudhattam, hogy a fül-beli diszkomfort, visszhangzás érzet hátterében is jelez az idegi túlterheltség. A psziché törekedne kiegyensúlyozódni. A spirituális tanokban jártasak kérdése: ” Mi az amit nem akar meghallani?” A lármát, a pörgést? Törekedne alkalmazkodni az ember. A mai ritmus gyorsabb. Az ember a gépektől gyakran lemarad. Milyen és mennyi helye marad a világban? Önnön magát hová juttatja? Kata