Adódott néhány perc, amíg vártam, hogy a következő dolgommal foglalkozzak. Automatikus gondolatom, hogy addig is mit csináljak. Hasznossá magam hogy tegyem? Ismerjük a mondást, ami szerint: ” Amit ma megtehetsz… Ez a belső felállás viszont az újabb tapasztalataim szerint nem mindenkit jellemez. Figyelem a családban és az ismerősök között, hányan terveznek inkább a másikra teendőket szívesebben. Vagy tesznek keresztbe annak, aki még motivált a tevékenykedésre. Régebben ezt úgy fogalmazták, hogy : „Úgy áll hozzá, hogy más is hozzá férjen.” Létezik passzív destruktív és aktív. A passzív csak tompultan szemlél. Az aktív lép is, hogy másnak ártson. Most azért irritál jobban, mert legtöbbször egyedül, magam kell megoldjak mindent. Körülményes segítőt, találni, ha egyedül valami nem megy. Hogyan tudjuk kialakítani azt a hozzáállást, hogy törekedjünk hasznossá válni? Mikor romlik ez el? Mikortól áll egy illető félre? Válik csalódottá. Keseredik meg. Adja fel. Lombozódik le. Kevésbé lesz törekvése. Nincs ereje önmagát serkenteni teendőkre. Valamint miért és mikortól kezdi el a másikat gátolni, annak is a lendületét elvenni. Talán, ha túl hosszan volt passzív befogadó. Szemlélő. Rá kell találnia, az őt érdeklő teendőkre. Fontos, hogy oldódhasson a patológiás helyzet. Kati