Érezni lehetett reggel a szomszéd néni korán főzött. A finom bableves illata elgondolkodtatott amíg ház körülieket gondoztam. Emlékszem elmondta a néni, hogy a közel lakó 2 lányáva, amikor a saját otthonaikban mindhárman főznek, egy kis kóstolót adnak egymásnak. Így aztán változatosan esznek minden nap. A másik családdal ezt a szokást összehasonlítottam. Oda bekerült egy legtöbbször csak kapni akaró, mindenkit lehúzni törekvő, mindenhol a javakra hajtó családtag. Kezdte ott is az anyuka a másik kínálását. Adott eleinte ő is abból amit főzött. Ám ez egyoldalú gesztus maradt. Így hát belefáradt. A családba kerülő illető mindent leszólt. Ez a viselkedés megmételyezte, betegítette a légkört. A leszólogatásra, a saját felmenői emelésére azért volt szüksége, mert nem érezte magukat egyenrangúnak. Folyton kompenzálni volt késztetése. A napokban halgattam egy elemzést a nárcisztikusság kialakulásáról. Oda eredeztethető a folytonos feljebb törekvése, könyöklése, hogy késztetése van kiegyenlítésre. Korábban súlyos deficitet szenvedett el. Ezt egész életében erőteljesen korrigálni akatja. Bármerre nézünk, látunk így működő emberre példákat. Sajnos torzítja, betegíti a körülötte levő közösséget. Visszatérve arra az anyukára, aki próbálkozott eleinte, aztán belefáradt, ő is megérdemelne koros időszakára viszonzást. Az erőteljes, harsány, vehemens hiába harsogja a folytonos kapni akaró szándékát. Hány helyen hallgatnak inkább, csak mert óbégat egy olyan akinek szétterül az egója? Mennyi család és egyéb közösség szenved ilyen felállással? Ugyanannyira terhelő családoknak, mint például egy alkoholista.