Vagy független. Sokszor írtam már a szinglik függetlenségéről. A szabadságukról. Mivel csak önmukkal kell egyeztetniük arról, hogy mi legyen. A felelősségről, amit mindenért vállalniuk kell. A függetlenséget a napokban új szóösszetételben hallhattam. Pártfüggetlen, aki egyik párthoz sem köteleződik el. Még szavazni sem akart elmenni. Minden pártnál látott előnytelen dolgokat. Nem politizál. Nincs meg hozzá a kellő ismeretanyaga. Még ha manapság nagy divat is tenni ezt csekély infóval. Ám nem veszélytelen állást foglalni. Sokszor említik azt a filmet, ahol az állást foglalni nem akarót kényszerítik olyan helyzetbe, ahol kénytelen dönteni. Kérdés, hogy mennyi ismeretanyag elegendő ahhoz, hogy egy vélemény megfelelő képet adhasson. Az egyén önmaga dönti el, hogy inkább hallgat vagy szót emel. Valamint, hogy kivel teszi ezt. Hány család van, ahol nem beszélnek a felnőtt gyerekükkel ilyen témáról, mert nem akarnak vitát. Nem akarnak még távolabb kerülni a gyereküktől. A munkahelyeken még inkább hallgatni törekednek az ilyen irányú állásfoglalásukról a kollégák. Visszatérve a családokra, a párkapcsolatokban is többen kerülik az ilyen témát, ha békét akarnak.