Anyagilag, szellemileg, testileg is a nyugdíjassá válás hanyatló időszak. A nyugdíjemelés, mint tudjuk nem követi az inflációt, tehát egyre kevesebb a nyugdíjas jövedelme. Aktívan pedig azért bizonyos béremelkedést remélhet. Korosodva a szellemi erők szintén nem erősödnek. Ahogyan a testiek sem. Legtöbbször kifejezetten csökkennek és a teremtődött több időben sokan betegség karriert építenek. Orvosról orvosra mennek egy-egy rendellenességgel, ami később elmúlásba „kiteljesedhet”. Pedig milyen igyekvően várják sokan, hogy végre nyugdíjba kerüljenek. Nézzük csak meg, milyen érzés munkából hazaérkezni. Milyen más hazaérkezni annak, aki nyugdíjasan folyton otthon van. Tehát, bizony az otthon léttel is telítődhet az ember. Láttam egyszer az egyik angol királyi házaspárról filmet, akik megtehették, hogy egész évben utazgathattak a világban. Azt természetesen másképp éli meg az ember, mintha egy évben egyszer a szabadságán utazhat. Valahogy az otthonléttel is így lehet. Ha folyton otthon élünk, másképp értékeljük, mintha eljárunk otthonról és végre haza mehetünk. Utána olvashatunk a hanyatlás cáfolatára. Hogyan legyen a korosodás a hanyatlás helyett a beteljesedés lehetősége? Figyeljük a lelkünk mit szeretne! Hinni nem is mindig egyszerű abban, hogy önmagunknak adnunk kell. Érdemes. Motivációt, mozogni, élményt jó érzést teremteni. Legyen miből adnunk a többieknek. :) Kati