Mindig is a javak elosztása volt az emberek húsba vágó problémája. Családi szinten is, munkahelyi szinten is. Létezik folyton ezzel foglalkozó típus és van, aki elégedett, ha a számára elegendő megvan és az övéinek is valamennyit adhat, ezen túlmenően nem jár folyton a pénzen, hasznon az agya. A folyton ezzel foglalkozó firtatja kinek mennyi a bére, aláíráskor sem a sajátját nézi, hanem a többiekét. Akinek több van, azután keres, tudni akarja miért. Így aztán ez a légkörre, a hangulatra rányomja bélyegét. A folyton elégedetlenség motiválhat. Felfele törekvésre erőfeszítésre is sarkallhat, de görcsössé, is tehet. A pénz hajhászás húzóerő lehet. Meg is keseríthet. Miben lelhetünk örömet? A munkánk is adhat áramlatban lét érzetet. Ha szerencsések vagyunk és azzal foglalkozhatunk, amit tanultunk, amihez értünk, nem is munkaidőnek érződik, amivel foglalkozunk és ezért még fizetnek is, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Ha mindig a jövedelmen kattogunk, akkor már más a helyzet. Az alapokhoz visszatérve, hogyan is definiáljuk önmagunkat? Mit szeretnék? Mivel teljen a napom? Mit csináljak az időm nagy részében? Szükségem van bizonyos összegre a létezéshez. Miket szeretnék magam körül? Mi vegyen körbe? Gondolkodjunk el ezen, amikor az élésünket rendezzük be. Szándékosan nem célt emlegettem. Tudjunk az agyunk fele képekkel dolgozik. Mielőtt éjjelre megpihenünk magunkban elgondoljuk mire szeretnénk önmagunktól választ. Előbb utóbb érkezik felelet. A hozzá valóhoz is fogunk tudni tenni lépéseket. :) Kati