A munkahelyeken és másutt is léteznek. Talán emlékeznek és többek is látták az egyik Jóbarátok epizódban az ebédlőben játszódó jelenetet, amikor is, nem ülnek egy asztalhoz enni a munkahelyen, a más beosztásban levők. Ott a tanár próbál tenni ez ellen. Máshol nem. Például, ha szinte kasztként különül el az osztályfőnök, önmagát magasabb rendűnek képzelve, mint a napközis vagy a ped,aszisztens. Tesz ugyan gesztust, mintha ugyanolyan embernek tartaná, de azért úgy nyilvánul meg legtöbb esetben, olyan hangnemben, hogy érezteti, kinek hol a helye. Hierarchia van. Más hangnemet enged meg magának a kicsit fenntebbi pozícióban levő. Osztja a lenntebb levőket. Azok pedig tűrik, kiszolgáltatott helyzetüknél fogva. Tény, hogy megalázó. Hová lesz ilyenkor az ember önbecsülése, önbizalma? Önmagában ezt, hogy teszi helyre. Milyen belső monológ zajlik le? „Kell a pénz, azért ez nem annyira rossz hely. Tűrök, mert nem szeretnék próbidős lenni egy új helyen. Itt már bedolgoztam magam. Ismernek. „….stb. Aztán, ha a tűrőképesség fogy, a belső muníció, akkor jelez a test. Elég. Nem vagyok a többieknél rosszabb. :) Kata