Átkeretezésnek nevezi a pszichológia, amikor megváltoztatjuk egy helyzethez a korábbi hozzáállásunkat. Amikor a sok problémát lehetőségnek, kihívásnak kezdem el tekinteni, nem pedig nyűgnek. Általuk folyamatosan készenlétben trenírozott, edzett leszek. Nem tohonya .eltunyult, tespedt. Például teherként éli meg valaki, ha még dolgoznia kell. Majd valamilyen oknál fogva úgy néz ki nem mehet már oda. Átéli, hát milyen is volt, miket érzett. Máshol milyen lenne. Majd kiderül, mégiscsak maradhat. Ekkor átkeretződött, átcimkéződött a fejében a munkához, a helyhez való hozzáállása. Másképp tekint a dolgokra. Átrendeződik az is, hogy mennyit tűr el. Hová helyezi a negatív impulzusokat magában. Van ami még belefér a keretbe. Van, amit egyszerűen lepergett. Feljebbről tekint eztán mindenre. A magánéletben is lehet ilyen. Például túl soknak érezzük a teendőinket, de egy betegség megmutatkozásakor, átértékelődik bennünk, hogy inkább tennénk azt a sok teendőt, mint a betegséggel kűzdeni. Vagy volt akiért oda voltunk, de az illető kinyilvánítja, hogy csak az érdekeit kívánta általunk érvényesíteni, vagyis fel akart használni, kihasználni. Kénytelenek leszünk keserűen átértékelni a viszonyunkat. Tudomásul vesszük, hogy nem akartunk tisztán látni korábban. Kata