„Jaj de megkönyörögtetett míg az ágyára eresztett…”

alma._xdÉnekelték egyik népdalunkban. Ami nehezen szerezhető meg, az megbecsülendő. Nagyon vigyázni kell rá. Nem egy olcsó dolog, ami könnyen jön, könnyen is megy. Ha valami csak úgy az ölünkbe pottyan, annak kevésbé örülünk, mint amire várnunk kell. Erőfeszítést kell tegyünk. Bizonytalan, hogy sikerül-e elérnünk. Kétséges, hogy marad-e. Ugye mennyivel izgalmasabb? Már leírva, olvasva is érdekesebb, hogy mi sül ki belőle. Mennyivel jobban megmozgatja az elménket, mint ha csak annyit biggyesztenék ide, hogy.”megvolt”. Mint egy tüsszentés. Aminek a megtörténte után továbbmegy az ember. Tovább lép. Átlépni egy történésen csak akkor helyes, ha nem érdemes foglalkozni vele. Legyen a velünk lét érdemes dolog. Hiszen nem akárkik vagyunk. Erősítsük meg a kamaszainkat is ebben! Tudatosítsuk bennük is, önmagunkban is, a földön nincs még egy ugyanilyen valaki, csak te. Az „odaadja magát”, a „tied leszek” kifejezések is azt jelzik ez nem kis dolog. Önmagát odaadni. Tiéd lenni. Akarni lenni valakié. Együtt lenni. Vagyis nem egyedül. :) Kati

Vélemény, hozzászólás?