Van amikor közvetítik feléd, hogy nem kellesz. Legfeljebb amid van. Az állatok körülötted jelzik, akarják a léted. Mindig megkönnyezem a Mary Poppins filmbeli madaras asszony jelenetét, amikor a galambokat eteti. A mélyponton a kutyákat etetve, a baromfit gondozva és a kis gyerekek közelében vagy amikor a nagyobb gyerekek is maguktól körbe ülnek, átélheti az ember, hogy kell. Az elég jó is jó. Nem csak a legjobb az elfogadható. Apám anyjánál nem volt haptákban minden lefertőtlenítve. Ám az elfogadást érezhettem, átélhettem. Hány korosodó érzi, hogy holtan többet ér az utódainak, mint élve? Az állatok jönnek és segítenek. Éreztetik, hogy ébredj már reggel! Etess meg! Kellesz. Hálából a kutyus a bokádra egy puszit nyalint. Nehogy már lebetegedj! Kellesz. Kati