Egy-egy kerti parti alkalmával terítékre kerül némely orvos, politikus vagy tanár. Egy másik összejövetelen ugyanígy terítékre kerül egy-egy beteg vagy szülő vagy diák. Szoktam írni, hogy tipikus egy anyóst szapulni, de alig van vicc a cudarul viselkedő apósokról, vejekről. Tipikus a sztorizás a tanárokról. Kevesebb a történet, ahol a diák viselkedése a méltatlan. Azzal a közvélemény másképp bánik. A helyzet igazságtalan. Csak amikor arról van szó, hogy vállalná e azt a munkát valaki, akkor hátrálnak. A diákokat kérdezve, hogy lennének-e tanárok, a többség azt mondta: ” Biztos, hogy nem akar lenni szolga.” Az ő szóhasználatuk szerint: „csicska”. Vagyis tudják, hogy ez a munka alázatot kíván és a közvélemény nem értékeli. Sőt. Legtöbbször becsmérli. Mindenki jobban tudja, hogyan kéne csinálni. Akár összejöveteleken, akár esti közösségi oldalakon való beszélgetésekben. Nem akarna lenni olyan pozícióban. Sem tanár, sem politikus, Nem akarna vezetni embereket, gyerekeket. Vállalni gyógyítást stb. Megoldani kétséges helyzeteket. Vállalni, hogy” lehetett volna talán jobban is csinálni, de én legalább elrendeztem. Megoldottam tőlem telhetően. Lehet jönni, produkálni különbet.” Kati