Karfiol

Rohanva a munkába a kedves ismerősöm megláttam a padon falatozni magában a piacon. A vállát megfogtam és jó étvágyat kívánva szabadkoztam, hogy most sajnos nem maradt időm vele enni, mint korábban. A másik rántott karfiolját a kezembe nyomta és nem hagyta hogy elfelezzem, hiába törtem félbe.. Ragaszkodott hozzá, hogy elvigyem az egészet. Tovább menve mosolygott a lelkem. Hát ilyen, amikor melegség tölti el az embert. Ilyenkor el is felejtjük, hányan próbálnak keresztbe tenni nekünk, nehezíteni az amúgy sem könnyű helyzeteinket. Van persze előzmény is. A finom körtémből, szőlőimből vittem amikor csak bírtam, akinek csak bírtam. Jó volt érezni, hogy ennyi ismerősöm van. Amikor eszik jó érzés tölti majd el őket. Elképzelve magam is átéltem. S aztán ilyen pillanatok is adódnak. Amikor az ember törődést kap. Nem csak mindig törődünk össze vissza :) Kata

Vélemény, hozzászólás?