Esett az eső. Már megint kell nyírni a füvet. Ám sokan áhítoznának valamennyi kertre az albérlet vagy a balkon helyett. Füvet nyírni, mozogni kell vagy lehet. A rokonom, aki naponta retteg a lábamputálástól az érszűkületével, a barátném a törött bokája miatt, több hetes magányában vágyódna munkába menni. Közben én a belső monológban számolom még hány nap van a szabadságig. Dolgozni kell vagy lehet. Összehasonlíthatók a helyzetek. Dörmög az ember tankoláskor. Míg hányan álmodoznak arról, hogy egyszer valamilyen, bármilyen kocsijuk lesz és vezethetnek. Tankolni kell vagy lehet. Ahogyan megyek az utcán korholom önmagam, hogy ne vonszoljam magam, hanem nézzek a kirakat tükrébe. Egész jól összhangba válogattam a színeket az öltözékemhez. Harmonikus a megjelenésem. /Amennyire lehet törekszem rá, mert tapasztalom, hogy ha a külső megjelenés elfogadhatóbb, akkor még hitelesebbnek érzik a közlendőimet./ Szóval a régi énem, aki annak idején tervezte a felnőttséget, s aztán a korosodást/, mert ugye vagy elmegyünk fiatalon vagy korosodunk. Ez a két opció van./ Tehát az akkori énem azt mondaná: ” Igen.” Tény, hogy nem özvegynek képzeltem magam el. De tudom, ami tőlem telhető volt megtettem, hogy ne így legyen. Ám, ha már a sors ezt adta, akkor lássuk mit hozhatok ki belőle. Mert ugye vegyesen dob az élet. Sosem tisztán rosszat. Minden helyzetnek van pozitív hozadéka. A fent említett fűnyíráskor, mint egy monoton mozgás során az elme képes friss ötleteket előhozni. A természeti népek körbe ugráló táncaik során csakúgy, mint futások, hosszabb ideig tartó ugrálások alkalmával és egyéb tartósabb monoton mozgások közben és után is érzékelhető a közelítés a kollektív tudatalattihoz. A kollektív tudatalattiban pedig ott az emberiség ezidáig szerzett tudása. Hasonlóan, mint a most használatos AI gépies működésében, csak emberibb formában. :) Kata