Kommunikációsmódok

Egyre direktebbé, célratörőbbé, célratartóbbá válik a kommunikáció. A gépekkel a lényegre kell kattintani és az gyorsan adja a megoldásokat. Ezt megszokva az emberrel is lényegretörően, sürgetve, gyorsítva szándékozik kommunikálni az egyén. Az eszmecsere már alig tűri a körülírásokat. Idegesítő, ha valaki kicsit hosszabban taglal. Kíméletlenül fogalmazva: „Add amid van és takarodj!” Ezt a kemény mondatot már írtam arra a helyzetre, ahol a középkorú az elődjével így bánik. Sajnos, ha fájdalmas is, ez érezhető más téren is. Nem ér rá senki. Rohan, kapkod. Felveszi a gépies tempót. Pörög. Ahogy tegnap az egyik bölcselkedő említette:” 60 másodpercig sem marad veszteg már az ember, csak úgy magában. ” Figyelhetjük önmagunkat, másokat. Sajnos mennyire igaz. Amikor tapasztalom, útjára bocsájtom: „Jól van, akkor rohanjál!” Tény, hogy annyi féle dolgot várnak el. Iktassuk az életünkbe, a napirendünkbe, hogy felvesszük ezt a ritmust. Sürgetve vannak a gyerekek, felnőttek egyaránt. Annyi a program. Hazánk egyik nagyját idézem: ” Játszani is engedd!” Sőt unatkozni is! Akkor fog „kínjában” ötletelni, játékokat kitalálni. Alkotni. A saját napirendünk megtervezéskor, önmagunkra is így gondoljunk. Legyen tartalékidőnk! Ha belegondolunk, ugye, hogy nem is olyan egyszerű? Fel van adva a lecke. Azért se pörögjünk folyton fel! Aki sürget, azt figyelmeztessük: „Türelem!’ :) Kati

Vélemény, hozzászólás?