Inkább villanhasson fel a fiatalos mosoly a ráncokból, mint a botoxok, varrások miatti fura mimikák. Elfogadó a legfiatalabb generáció. A rajzfilmekből és egyéb filmekből elfogadják a fura küllemű szereplőket, ha annak szive van. A csúnyuló öregedőkhöz is így állnak. Nyitott az ufó külleműek, a robotok, a különbféle állatok látványára, társaságára. Az öregek felé is nyitottak. Ez van. Ő így néz ki. De próbálkozik. Néztem, amint huszonéves a dédijét segítgeti mozogni. Figyeltem, ahogy harmincas fiatalember a szomszéd nyolcvanassal együttműködik. Emberi. Szivet melengető. Emlékszem, amikor csak úgy gondoltam egyet és a nagymamám udvarát felsepertem. Nem felejtem el a meleg mosolyt a szemében. Vendég voltam az udvarlóm szüleinél és amíg ők dolgozni voltak, az ágyneműt a napra kitettem, a huzatokat kimostam. Mire hazaértek meg is száradt. Friss nap-illatosban alhattak. Ott is érezte a mama: Ennek a lánynak szive van. Tudnak egyóttműködni a legfiatalabbak a korosakkal. Sok fiatal és középkorú hiányzik a pedagógus pályáról. A kicsik működnek együtt a mama korúakkal. Napi szinten produkál az élet helyzeteket a két generáció toleranciájára. A kicsik nézése, ahogy megértően fogadják, amikor a koros felejt, elfárad. Az idős nézése, ahogy elmereng a kicsiket szemlélve. Érzi, melyikből milyen felnőtt lesz. Az ölelések. Emlékezni fog rá. Máig emlékszem az elsős Éva nénimre. Pedig nem is én voltam a kedvence. Ha véletlen lát odaátról, rám büszke lehet. :) Katika