Kik akkor is lesznek, mikor mi nem. Az elsőknél még ennek átélése másként érint. Aztán az egyre hátrébb sorolódásom figyelve, tapasztalva, apám, és az anyja tekintetét idézem fel. Amikor új életke érkezett. A korosodás miatti kesergés helyett, tudatosítom: Ezt is megélhetem, hogy ilyen korba kerülhettem. Az élet érkezését ilyen szemszögből is nézhetem, átélhetem. Az érkezés előtt a hosszas izgalmam, hogy minden jó legyen. Amennyire csak lehet könnyen menjen. Egészséges lehessen. Ébren töltött éjjelek a várakozás idején. Aztán a megkönnyebbülés, túljutni ezeken. Amikor végre megérkezhet. VAN!, aki korábban nem volt. ÉL! A csodát felfogni is alig lehet. Láncszem lehettem a létrejöttéhez az életemmel. Talán ő választja, hogy hová érkezzen. Még a neme is. Érkeztem lányként oda ahová fiút kértek. A párom pedig érkezett fiúként oda, ahová lányt reméltek. Lehet, hogy ennek is okkal kell így lennie. Más forgatókönyv rendeltetett. Tudomásul véve tenni, menni tovább. Tesszük a dolgunk, tőlünk telhetően. :) Kati