A kamaszok tizenéves korukra kiismerik a szüleik gyengéit. A lányok az udvarlóiknak, majd a társuknak, férjüknek panaszkodnak az anyjukkal, apjukkal kapcsolatban. Gyűlik a sok infó. Aztán a vő hozzáállása kialakul az anyósához, apósához. Az anyós viccek csúfolják a helyzetet. Pedig hát akar a csuda anyóssá válni!!! Egy nő csak szeretne utódot. Érdekli, mIlyen lenne kicsiben. Aztán ahogy nevelgeti, fegyelmezi, a kicsiben kamaszkorra a sérelmek, frusztrációk gyűlnek. Visszatérve, após vicceket a pátriarchális társadalom nem alkot. Pedig az apák is fegyelmeznek. Követnek el hibákat, Igazságtalanságokat. Ez egy igen nagy igazságtalanság a nőkkel szemben. Hallottam egyszer valakitől: ” A nők a társadalmak négerei.” Hát ez a pont is egy olyan rész, ahol nem így kellene. Mennyi szomorú napja, éve teremtődik egy koros nőnek. Kit érdekel? Nagyjából senkit. Sőt! Egy vicc: Lógatnak ki az ablakon egy nőt. Lentről pedig felszólnak az utcáról: Miért teszi? Az anyósom feleli fenntről aki lógatja a nőt. A lentiek pedig szurkolni kezdek…. és nem a nőnek. Hát ennyi. De azért az anyós pajtástól elvárás, hogy míg csak él mindenével segítsen. Mennyire igazságos ez??? :( Kati