A keresztanyám idén ment el. Annyi keserűség volt az életében, hogy azt kérte, csak a két lánya legyen jelen, amikor szórják a hamvait. S az eltűnik a lefolyók vizében. A külső megjelenéséből sok vonást örököltem. Anyukám huga volt. Sokszor figyeltem, honnan van ereje egyedül is szilaj férfiasan állni a világban. Mivel nem volt módom elbúcsúzni tőle, hát a háza előtt megálltam, hogy ahol annyi évig élt, rá emlékezzek. Hány nyári szünetben aludtam itt a lányaival. Játszottunk a kertjében. Képek. Filmek. Leírom magamnak egy lapra. Tőle így köszönök el. Ahogyan attól a kollégátől is, akivel tudtam volna együtt dolgozni, ám egyéb okokból nálunk rövid időt töltött el. . Nem véletlen vannak találkozások és búcsúk sem.Úgy szokták írni, hogy kivon embereket a mindenség az életünkből. Sokszor nem könnyen törődünk bele. Idővel válaszok jönnek. A búcsúzásaink módja, a feldolgozás ideje is jelzi, milyen dolgunk volt az illetővel. Kati