Nincsenek illúzióim

A társkeresést illetően. Tapasztalat, hogy a férfiak jelentős része csicska cselédet, ápolónőt keres. Másik nagy rész ingyen ringyót. Van még olyan, aki csak szeretné, ha mellette valaki lenne. Írják igen őszintén a bemutatkozó szövegeikben, hogy nem jó egyedül. A megerősödött nők válasza:” DE! Egyedül is jobb, mint bántva lenni. Inkább egyedül, mint hogy megjegyzésekkel, kritikákkal, esetleg tettleg is bántsanak. 3 év míg az oxitocin hat. Amikor pedig megszokott egy valaki, elkezd kritizálni. Hiszen úgyis tudja, megvagyunk neki. Kevés, aki nem él vissza azzal, hogy kötődünk hozzá. Mennyi kellemetlen tapasztalás után alakul ki ilyen női álláspont? Amikor már kevéssé tud hinni az ember a csodákban. Persze a remény hal meg utoljára. Bárhonnan érkezhet cáfolat. Aki rendületlenül minket, a társaságunkat, a beszédünket, a mosolyunkat akarja. A nőcis hangulatváltásainkat. A ruhákhoz, cipőkhöz való viszonyunkat. A gondoskodó hajlamunkat. Ahogy énekelünk, táncolunk. Finom falatokat illatokat varázsolunk. Talán csak hinni kell abban, hogy van, a világban, aki a közelünkben szeretne lenni, hogy ezt megtapasztalhassa. :) Kata

Vélemény, hozzászólás?