Például betegnek lenni. Aki úgy nő fel, hogy szigorúan vették a megfelelő működésmódot és még betegen is helyt kellett állnia, tudja miről beszélek. Felnőttként is így él. Beépül a kiskorában elvárt norma. Esetleg valamennyire kis mértékben enged önmagának. Talál okot, indokot rá. Mint ahogyan a feladatokat szabotáló is kifogást. Megoldásokat kutat, hogyan oldhatja meg, hogy amennyire csak lehet működőképes legyen. Elgondolkodva szemléli a megúszós típusokat. Jellemtelennek tartja. Valahol a két szélsőség között lehet az igazság ilyen téren is. Az önmagával kevésbé gyengéden bánó, gyakran átlag felett megértően gondoskodó. Várná, hogy vele valaki hasonlóan bánjon. Na azt a mai világban várhatja. Amikor egoista önző a többség csak a saját javait hajtja, erőszakosan. Sajna. Kata