A panaszkodásról láttam a napokban színdarabot. Nietsetől is idéztek a darabban. Az idézet tartalma tömören, a mai szóhasználattal az volt: „Neked mire föl jobb?” Vagyis a panaszkodó mintha szemrehányást tenne azért, ha a másiknak jobb. Ha a francia embert megkérdik mi a helyzet, az illendő válasz:” Ca va”, ami annyit jelent : az megy (rendben). Nem részletezi. A magyar ember részletezni kezdi. Megosztja. Elmondja mi bántja. Mintegy fellazítja azt ami nyomasztja. Ventillál szinte. Szavakba önti az érzéseit. Mi nyomasztja. Ha sokadszorra teszi, már szinte megunja és szül egy valamilyen megoldást a problémájára. Vagyis egy fokkal nyitottabb, olykor indiszkrétebb. Így persze remél segítséget. Hiszen aki meghallgat, annak lehet egy rálátása a másik dolgára. Véleménye. Ami akár segíthet is. Néha egy fél mondat is előbbre juttathat. Vagyis a tömör, udvarias, diszkrét, zárkózott, köszönöm megvagyok felelettől egy lépéssel előrébb juthat az ember. Úgy is mondhatnánk, ha nem érdekel mi van velem, ne kérdezd meg. Ha megkérdezted, akkor hallgass meg. Hagyjuk a felesleges udvariassági köröket. Őszintébb így. Korunk jelensége a megosztás. A neten és telefonokon részletesen megosztanak önmagukról az emberek történéseket. Ez jelez azért problémát is. A nyitottság, zárkózottság sajátos módon alakul. Az onlyne és a valódi életben. A magány is oka a közlékenyebbé válásnak. Annyit van egyedül sok ember a problémájával, hogy örül, ha végre valaki meghallgatja. Végül egy poén: Nem rossz dolog a magány, ha van melletted valaki. :) Kati
Neked mire föl jobb?
Minden vélemény számít!