Nexus

a163 generációA legutóbbi pszichológia konferencián arról hallhattam a szakemberektől, hogy aki egyszer a tanítványa volt az előadónak az az egyén a későbbiekben a kezeltje csak nehezen lehet. A vizsgáztatás során követelés van. A kezelés során pedig szükséges a megértő empátia. Vagyis a nexus az idővel nem könnyen változhat? A szülő is közvetíti a gyereke nevelése során az elvárásokat. Amikor felnőtt a gyerek, ritkán sikerül barátivá alakítani a kontaktust. Volt két évtized, amíg felcseperedett a gyerek. Nevelni tanítani kellett. Fegyelmezni, terelni, elfogadtatni a követelményeket. A baráti viszony elfogadóbb. Még ha megértő is a szülő. Egy haver, egy „barinő” az őrültségeink  tolerálására jobban képes. Igaz sok szülő szeretne a felnőtt gyerekében megértő barátot is találni, hiszen a gyereke tud róla a legtöbbet. Körülményes feladat a gyereknek látni a szülőjét szociálisan botladozó, hibát, hibára halmozó emberkének. A technika gyorsan fejlődik, az ember korosodva lassul. Emlékszem amikor anyám korosodva azt mondta: „Sokszor egy idegen megértőbb, mint egy családtag”. Az is tény, hogy ritkán tud jó korrepetitora lenni egy szülő a gyerekének.Valamint valóságos rémálommá tud válni, ha egy férj tanítja vezetni  feleséget.Volt részem benne. Feszülten, görcsösen ülni a volán mögött, hiszen valamit biztos kevésbé jól csináltam, mint ahogyan a férfi tette volna. Az az ő szerepköre volt. A kocsit jól vinni. Olyan területet készültem meghódítani, ami az ő privilégiuma volt korábban. Amikor pedig egyre finomabbakat főztem és sütöttem, anyukám mondta: „Már jobban tudsz sütni, mint én. Az az ő fennség területe volt. Amit mintegy eloroztam. Bölcs belenyugvást igényel, ilyenkor tudomásul venni, hogy az élet felettünk tovább haladt. :) Kataanya és a lánya

Vélemény, hozzászólás?