Továbbb gondolva az előző írást, melyben kifejtettem, hogy „Neked ez a Frédi kell…” Vagyis, ahogyan mondani szokták, annak dacára, hogy mennyi dolog nem „oké” az illetővel, mégis ő kell. Kialakul egy se vele, se nélküle helyzet. Válogatás során valaki megtetszik, ha jobban megismerjük, még felfedezünk nekünk imponáló vonásokat. Aztán idővel elő jönnek a problémás pontok. Hezitál az ember, hogy inkább lép a kapcsolatból kifele. Nézelődik, szétnéz. Az esélyes új kontaktusban szereplőnél pedig felméri, keresi, hiányolja az előzőnél megszokott jó tulajdonságokat, szokásokat. Hányan toporognak, mint egy buszmegállóban egy se vele se nélküle állapotban?

Talán csak akkor váltunk, ha már a rossz dolgok elviselhetetlenné válnak és azt sem bánjuk, ha a jó is veszni fog? Igen, mindennek ára van. Az élet pedig, ahogy anyáink mondják vegyesen dob. Akik egyedül vannak nagyon tudják miről beszélek. De talán a kapcsolatban levők is latolgatnak, fontolgatnak, bátorságot gyűjtenek, hogy léphesseneK. A lépés sosem kockázat mentes. Katalin