Suta

Bal kezemben a kés és a jobb kezemben a villa. Eszünk a barátnőmnél. Névnapom van. Finom ami a tányéromon van. Szivet melengető . Egyszer csak kérdi miért van az evőeszköz a kezeimben fordítva. Hát tudod korcsolyázáskor is és kiskoromban csúszkáláskor is ösztönösen a ballat toltam előre. A mikor kicsi voltam nem akarta a mama, hogy szégyenkeznie kelljen, amiért suta a gyerek hát lekötötte a kezem pár napra. Igen most már mondják ez hiba. Haragudhatnék is rá. 21 évesen szült. Nem volt magas iskolázottsága. Nekem 19 éves koromban született a lányom. Most visszagondolva, még gyerek a húsz év körüli maga is. Még, ha 7 év pedagógusi tanulmányt tudhatok is magaménak. Szóval hibákat követnek el a szülők. Volt időszak az életemben, amikor a szüleim hibázásaira mérges voltam, haragudtam. Most mit nem adnék, ha itt lenne és lekötné a karomat. Megannyi írás szól a sebekről, amik a szülők rossz lépéseit taglalják. Amikor nevelünk, óhatatlan elrontunk sokat. Büntudat is keletkezik. Korosodva átértékelődik minden. Megértjük. A maga módján jót akart. Különösen akkor döbbenünk rá, amikor magunk is nevelünk. Képtelenség hibázás nélkül csinálni. A sértett kamasz bensőnk pedig évtizedekre megjegyez, felró, felhánytorgat. A párjának panaszolgat. Aztán egyszercsak már nem számítanak. Bölcsebbé válunk. Benő a fejünk lágya. Belenyugszunk. Megbocsájtunk. Sőt előbbre vesszük a jókat. Elönt a hála. Nem véletlen van hálaadás napja Amerikában. Olvastam a napokban a dopamin, a szerotonin miképpen változik, ha átéljük a hála érzését. Érthető, ha sérelem feldolgozáskor átérezzük a dühöt, dacot, haragot. Amikor csitul, adjunk ugyanennyi időt magunknak a jóra összpontosítva a hála átérzésre is. Hiszen, minden helyzet vegyesen hoz. :) Kata

Vélemény, hozzászólás?