Még akkor is feszültség keletkezik bennünk, ha vásárlás közben haladunk előre és keresztül halad előttünk valaki. Ütközés nem is történik és mégis. Szóval természetes, mindennapi dolog. Nem is konstatáljuk a feszültséget. Csak tapasztaljuk, hogy egyre ingerültebbek vagyunk. Egyszerűen annyi történt, hogy behatolt valaki az auránkba. Igényelnénk teret. A sok inger terhelt. Nem volt idő lereagálni, feldolgozni mindent. Az információ özön csak áradt felénk, ránk. Tér kellene. Távolság. Bámulni hosszan előre. Kiüríteni a fejünket. Tengerparton, tisztáson, erdőben vagy a saját kertünkben. Csak úgy lenni. Biztosítani önmagunknak “Vanni” időket. Amikor csak úgy vagyunk. Nem kell reagálnunk senkire semmire. Nem kell megoldanunk problémákat, teendőket. Nincs elvárás, feladat. Nem kell aktívan kitölteni a szabadidőnket. Nem kell edzenünk. Nem kell megfelelnünk senkinek. Szépnek vonzónak sem kell lennünk. Csak úgy létezni. Gondolkodnunk sem kell. Lehet üres a fej. Nem kell viselkednie. Évente a regenerálódásra 3 hét kellene. A napjainkat általában érzelmi deficitek helyett profittal kellene zárnunk. Vagyis, a jó történések javára kellene a mérlegnek billennie. Nem egyszerű, de mindenesetre tudjunk róla milyen irányba törekedjünk terelni önmagunkat, hogy lehessünk valamennyire kiegyensúlyozottak :) Kata
Címke: feszültség
Tartósan túlpörögve
A rajztanárnőnk többször mutatott egy képet egy rabszolgáról, aki meredten figyelt, mert az élete forgott veszélyben, ha bármilyen hibát ejtett. A mai kor embere is feszülten figyel. Hiszen bármikor elvesztheti a munkahelyét, partnerét, otthonát, vagyonát. Kitúrhatják. Túl stresszes. Szorong, fél, retteg. A belső szervei az ilyen drukkos állapot miatt sok gyomorsavat kapnak, sebesek, fekélyesek lesznek, véreznek. Elvéreznek a rohanásban az emberek. Láttam, tömeg vár tükrözéses vizsgálatokra. Sietnek, rohannak, feszültek. A test nem ilyen ritmust igényelne. A zsír mellőzendő, olvassuk sok helyen- így nincs ami kikenné, védené a belsőnket.
Popper Péter írta: “Az ember állandó készenlétben van.” Úgy mondanám: szinte térdelő rajtban, ugrásra készen. Szerinte ezért van ennyi cukorbeteg. Az ősember, ha elment a mammut, lazíthatott, de a mai kor embere a munkahely után kocsiba ül, ahol ismét sorozatos stressznek van közlekedés közben kitéve. Rohanásban élünk. A net ritmusa sem emberi. Az ember elmélázna. A net felvillant, kapcsol pillanatok alatt. Egy pszichológia konferencián többször is hallottam: “A tv csatornák közt szörfözve az agy épp csak felfogja a híradó képeit, és már vált is a kép. Ideje sincs az elmének, hogy végig gondolja, ráhangolódjon feldolgozza, lereagálja.”
Vagy itt, a Facebook-on, a fal képeit görgetve sem dolgozzuk fel az új információkat alaposan. Lehet, hogy igényeljük is a pörgést. Folyton energikusnak kell lenni, és ettől aktívnak és fontosnak érezzük magunkat. Persze ettől még árthat. Törekednünk kell tehát rá, hogy legyen mód lazításra, relaxálásra, oldódásra.
:-) Kati