Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VI. rész

 

Családunk nagyrészt meghatározza, hogy nemiségünkhöz, nemi szerveinkhez miképpen viszonyulunk, örömünket leljük létezésükben, vagy még arról is elfeledkeznénk, hogy rendelkezünk velük. A családon keresztül viszont kultúránk szól hozzánk – tehát társadalom és kultúra, avagy szubkultúra függő, férfi vagy női voltunkhoz miképpen is viszonyulunk.

Rendkívüli meglepő kijelentést kell tennünk itt Krisztával. Én csak ismétlem, de szívemből szól. Megdöbbentő lesz, még annyi évtizednyi feminizmus és női emancipáció után is.

A nők szeretnek szerelmeskedni és bejön nekik az orgazmus. Komolyan.

Miért meglepő e kijelentés? Természetünktől idegen viszonyulásunk ott érhető tetten pl, mikor szexuális problémával orvoshoz forduló férfitársunkat vizsgálatok sorára küldik – magától értetődő módon – míg ha egy nő fordul a vágy, vagy orgazmus elmaradása miatt orvoshoz, előfordulhat, hogy megkapja: „Ó, Istenem! Hát épp nem kívánja… Van ilyen.”

A viktoriánus kor máig ható hagyatéka ez a hozzáállás. Mivel a nők fokozatosabban hevülnek, és lelki és testi értelemben egyaránt több felvezető élményt igényelnek, hogy igazán jó legyen nekik, mint mi – így akaratlanul táplálják ezt a tévhitet. De ez attól még tévhit. Nem, egyetlen nő sem csak lélek és szellem; és még akik élethivatásuk részének választják a tisztaság állapotát – ők sem kapják azt ingyen. Ráadásul vannak meglehetősen férfias étvágyú nők is… és ettől még mindig nők.

Kriszta itt ír egy érdekes jelenségről, és bár szerintem inkább ez, mint fontos ismeret, de már csak érdekessége miatt is érdemes beszélni róla. A Madonna-Kurva komplexus. Már az ókorban jelen volt társadalmi szinten sok helyütt a nőiség kettéválasztása a megbízható, szent és makulátlan nőre – jó feleség és anya, mindig illendőn viselkedik, csupa magasrendű művészi, irodalmi, illetve a szorgos munka iránti, stb. igénye van, és az Éj Királynője, a gátlástalan, szexualitását nagyon is jól ismerő és használó nő képe. (Lásd Ó-szövetségi bölcsesség könyveket.) Ez utóbbira aztán a balul végződő döntéseinktől, tévedésre hajló, korlátozott látásmódunk miatti és a józanságunkat kioltó hevületeinktől való félelmeink (bűntudatunk) rávetíthetők; ő lehet vágyott és tiltott, (mint pl. bibliai értelemben a bűn maga) és akivel így, bár fű alatt, de démoni, ördögi, stb. vágyaink kiélhetők.

Ennek a hasításnak tipikus megnyilvánulása a mediterrán mamma –  effektus. Hazánkban is előfordul. Eredete a gyerekkorban a fiúknál fennálló tilalom, hogy a fel – feltámadó, fejletlen, ébredező szexuális vágy tiltott az anya iránt a vérfertőzés miatt. Ezért pl. kamaszkorban is az osztálytárs nővére iránt megélt szerelmet merőn plátóinak éli meg a legtöbb kamasz. A rajongás és tisztelet nem engedi, hogy testileg a vágyott nő közelébe próbáljon férkőzni, ám pl. a wc-n végzett, igen szorgos manuációs tevékenységgel már semmi gond. Ez azonban ilyenkor még normális. Pont a kamaszkori szerelmek feladata ezt a két szerelmet (testi és lelki) összekapcsolni. (Akik házasságig várnak a szex – szel, értelemszerűen a házasság első szakasza jelenti ezt számukra.) Előfordul azonban, hogy ez a belső tiltás megmarad. A délibb népeknél az első gyermek születése után kerülhet a nő a szent és sérthetetlen kategóriába (mamma), nálunk ez inkább egyedi belső rendetlenség jele lehet. A férfi nehezen tudja elfogadni a saját dominánsabb és ennél fogva a nő passzívabb, szubdominánsabb szerepét a közösüléskor, így a tudatalatti tilt – nincs merevedés. Jobb esetben csak „állatiasabb” pózoknál tilt a tudatalatti, míg pl. a misszionárius pózt engedi. Ez időnként oldódhat.

Okok közt felmerül a túl szigorú, ítélkező nevelés, pl. a gyermek nem kapja meg azt a babusgatást, szeretetet, amit igényelne, így az ilyen helyzetektől félni fog, kerüli ezeket, mivel a fájdalmas visszautasítottság emléke benne él. Ráadásul ez a rideg magatartás válthatja ki a legnagyobb rajongást a gyerekből – mivel a vágyott szeretet reménye benne él. Okozhat intimitástól való félelmet, de posztkoitális diszfóriát is (köszi, Kriszta ezt a szép szót, hogy megtanulhattuk ;-) ) ami bizonyos regényekben előfordul – a legény az aktus után, amikor a legboldogabbnak kéne lennie, és a kényeztető, kedveskedő babusgatások következnének, fájdalmas és rémült menekülésbe kezd.

Miért oly közkedvelt ez a kép? Talán amiért Eric Berne megírta az Emberi játszmák – at. Vágyunk az őszinte, bensőséges és intim kapcsolatokra, ám ez azt feltételezi, hogy magunkkal is képesek vagyunk ilyenre. Ám intim helyzetben nem csak a másik, de magunk felé is megnyílunk, és a tudatalattiból sok tartalom megindul a tudat felé, különösen a nem a helyükön lévők, fájón elrendezetlenek.

 (Vajon van bennünk egy rész, ami önmagunkra is „felülről” reagál? Ez lenne igazi önvalónk, a Selbst, ahogy a pszichológia bizonyos irányai keresik ma, és nevezik? Igaz lenne, hogy ez a rész kicsit mindig kívül van, szemléli és átéli a történéseket, élményeket, de nem azonos velük? Sem az élmények felfogására és gerjesztésére képes eszközökkel: testtel, de még lélekkel sem? Akit fel kell fedeznünk magunkban meditáció, mély ima közben a vallások és misztériumok szerint? Isten csak nekünk adott egyedi paránya – mi magunk?

Eh, ki tudja – szexeljünk inkább tovább!  Bocs a poénért, ezt nehéz lett volna kihagyni. :-)  )

Komoly feladat a legtöbbünknek, hogy a bujaságot és „kiélt” szexualitást partnerünkkel tudjuk megvalósítani. Ne szeretővel, ne pornóval. HáeF mindenkinek, aki érintve érzi magát (velem az élen) ezen dolgozni.

A következő, hetedik rész, rólunk, férfiakról szól főleg, és szerintem nekünk is, elsősorban. Hiába, a hetes (tüzes szellem, Spirit) egy szép, férfias szám.

folyt. köv.

 

 

;-)

Zoli (és Kriszta)