Az eredeti bejegyzés itt olvasható.
Karácsony est páratlan nagyszerűségben
Ez valami új!
Eddig kétféle Karácsonyra emlékszem:
I. Az alap: a családdal. Estig készülődés, faállítás… Angyali csengő majd
„Evangélium Szt Lukács könyvéből”. 2.1. Mely így indul: „Abban az időben…”
– így kezdődött apám felolvasása
– majd közös betlehemi és karácsonyi énekek éneklése, csillagszórókkal
– majd egymás köszöntése, ajándékozás, hal vacsora, bejgli…
II. Domak Nikivel, mivel untuk a megszokásokat 2001-ben talán, úgy döntöttünk, hogy szakítunk a hagyományokkal. Ez a Karácsony azóta is emlékezetes:
Szereztünk egy kulcsosház kulcsot, majd Szenteste délutánján felbuszoztunk Nagybörzsönybe.
S nekivágtunk a havas erdőnek.
Mire eljutottunk a házikóig, majd’ ránk esteledett.
Egész éjjel raktuk a kályhába a tüzet.
Nem volt valami meleg…
Huzatos volt a ház, s a hideg is egyre csípősebb odakint.
Pár órát aludtunk, a végén már a kályha mellé húzott asztalon…
Szép volt a következő Karácsony reggel, a havas erdőn!
Most új metódus van, hiszen:
„Mikor volt utoljára, hogy valamit először csináltál?”
III. Új Karácsonyom 2014-én
Vettem 2 könyvet.
Felmentem a Budai-hegyekbe, az Apáthy-sziklához.
Nagyszerű hely, szeretem!
Olvasgattam, míg le nem ment a nap.
Olvasás közben egyre többen jöttek fel kirándulók, hisz 12C fok körül volt, s az alattunk elterülő Dél-Nyugati erdő is árasztotta a meleget:
Este zenéket hallgattam, majd sétáltam egy nagyot kedvenc helyeimen: A Gellért-hegy körül.
S ahogy az elcsendesedett várost jártam,
valahogy egyre felszabadultabbá váltam.
Üdvözöltem a fákat, a vaskorlátot,
mindent amivel összetalálkoztam, s nagyon mosolyogtam…
Valahogy rend van.
Feloldódtak a szokások, feloldódtak a formák. Nem volt bejgli, sem alkalmazkodás, sem egyéb kötelező körök.
Örültem, hogy mindenki örül, hogy az otthonokban bent meleg van, mint bennem is a szívemben.
Az egyedül töltött est után Kari első napja is csendesen telt.
A Bakáts téri Ferences templom miséjén vettem részt.
Átéreztem a pap érzéseit, jól és szívből beszélt.
Szívemig elért.
Jn. 1.1-18
János Evangélioma 1. rész
| 1. |
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
|
| 2. |
Ez kezdetben az Istennél vala.
|
| 3. |
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
|
| 4. |
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
|
A mise végén az atya a kijáratnál állt, s mindenkivel kezet fogott, ill. az ismerősebbeket át is ölelte.
Ez is felszabadított!
Majd ismét várost jártam: Végig a Ráday utcán, aztán a Duna-korzón
Túristálkodtam :)
Végül legszebb hidunkon át, a Várkert bazárt is meglátogattam.
Új perspektíva tárult elém innen:
A nap hátralevő részén szintén zenéztem, olvastam.
Finom teát kortyolgattam.
Végül haza indultam a lenyugvó Nap felé, ahol ez a látvány fogadott:
