Az eredeti bejegyzés itt olvasható.
Karácsony est páratlan nagyszerűségben
Ez valami új!
Eddig kétféle Karácsonyra emlékszem:
I. Az alap: a családdal. Estig készülődés, faállítás… Angyali csengő majd
„Evangélium Szt Lukács könyvéből”. 2.1. Mely így indul: „Abban az időben…”
– így kezdődött apám felolvasása
– majd közös betlehemi és karácsonyi énekek éneklése, csillagszórókkal
– majd egymás köszöntése, ajándékozás, hal vacsora, bejgli…
II. Domak Nikivel, mivel untuk a megszokásokat 2001-ben talán, úgy döntöttünk, hogy szakítunk a hagyományokkal. Ez a Karácsony azóta is emlékezetes:
Szereztünk egy kulcsosház kulcsot, majd Szenteste délutánján felbuszoztunk Nagybörzsönybe.
S nekivágtunk a havas erdőnek.
Mire eljutottunk a házikóig, majd’ ránk esteledett.
Egész éjjel raktuk a kályhába a tüzet.
Nem volt valami meleg…
Huzatos volt a ház, s a hideg is egyre csípősebb odakint.
Pár órát aludtunk, a végén már a kályha mellé húzott asztalon…
Szép volt a következő Karácsony reggel, a havas erdőn!
Most új metódus van, hiszen:
„Mikor volt utoljára, hogy valamit először csináltál?”
III. Új Karácsonyom 2014-én
Vettem 2 könyvet.
Felmentem a Budai-hegyekbe, az Apáthy-sziklához.
Nagyszerű hely, szeretem!
Olvasgattam, míg le nem ment a nap.
Olvasás közben egyre többen jöttek fel kirándulók, hisz 12C fok körül volt, s az alattunk elterülő Dél-Nyugati erdő is árasztotta a meleget:
Este zenéket hallgattam, majd sétáltam egy nagyot kedvenc helyeimen: A Gellért-hegy körül.
S ahogy az elcsendesedett várost jártam,
valahogy egyre felszabadultabbá váltam.
Üdvözöltem a fákat, a vaskorlátot,
mindent amivel összetalálkoztam, s nagyon mosolyogtam…
Valahogy rend van.
Feloldódtak a szokások, feloldódtak a formák. Nem volt bejgli, sem alkalmazkodás, sem egyéb kötelező körök.
Örültem, hogy mindenki örül, hogy az otthonokban bent meleg van, mint bennem is a szívemben.
Az egyedül töltött est után Kari első napja is csendesen telt.
A Bakáts téri Ferences templom miséjén vettem részt.
Átéreztem a pap érzéseit, jól és szívből beszélt.
Szívemig elért.
Jn. 1.1-18
János Evangélioma 1. rész
| 1. |
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
|
| 2. |
Ez kezdetben az Istennél vala.
|
| 3. |
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
|
| 4. |
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
|
A mise végén az atya a kijáratnál állt, s mindenkivel kezet fogott, ill. az ismerősebbeket át is ölelte.
Ez is felszabadított!
Majd ismét várost jártam: Végig a Ráday utcán, aztán a Duna-korzón
Túristálkodtam :)
Végül legszebb hidunkon át, a Várkert bazárt is meglátogattam.
Új perspektíva tárult elém innen:
A nap hátralevő részén szintén zenéztem, olvastam.
Finom teát kortyolgattam.
Végül haza indultam a lenyugvó Nap felé, ahol ez a látvány fogadott:
Visi Márton”
Aki úgy nőtt fel, hogy a szülei, nagyszülei párban éltek öreg korukig, az amikor egyedül marad, önagát félkarúnak érzi. Egy képről jutott eszembe mindez. A képen nincs meg a széknek az összes lába, mégsem borul fel. Emlékszem kiskoromból a gyerekdalra: „Ó de szép ez a három lábú szék” . Lehet fennmaradni stabilan úgy is. Valami módon kiegészülni. Hogyan tudjuk önmagunkat megerősítenI? Mindenképp tanácsos magunk köré, magunk alá szociális hálót vonni. Képezni. Akik segítenek, amikor nehézségeink keletkeznek több területen. Bebiztosítani önmagunkat, amennyire lehet. Van persze, aki állítja, ő el van remekül egyedül is. Párokat látva, azért belegondol, milyen lenne az, akivel jól el lenne. Lehet életben maradni egyedül is, hiszen az éléshez levegőre, vízre és élelemre van szüksége az embernek, de együtt valakivel kedélyesebb. Az egyedül létet még büntetésre is alkalmazzák, például magán zárkába kerül, aki főben járó bűnt követ el, hiszen a hosszas egyedüllét meg tudja törni az embert. :) Kati
