Aki úgy nőtt fel, hogy a szülei, nagyszülei párban éltek öreg korukig, az amikor egyedül marad, önagát félkarúnak érzi. Egy képről jutott eszembe mindez. A képen nincs meg a széknek az összes lába, mégsem borul fel. Emlékszem kiskoromból a gyerekdalra: „Ó de szép ez a három lábú szék” . Lehet fennmaradni stabilan úgy is. Valami módon kiegészülni. Hogyan tudjuk önmagunkat megerősítenI? Mindenképp tanácsos magunk köré,  magunk alá szociális hálót vonni. Képezni. Akik segítenek, amikor nehézségeink keletkeznek több területen. Bebiztosítani önmagunkat, amennyire lehet. Van persze, aki állítja, ő el van remekül egyedül is. Párokat látva, azért belegondol, milyen lenne az, akivel jól el lenne. Lehet életben maradni egyedül is, hiszen az éléshez levegőre, vízre és élelemre van szüksége az embernek, de  együtt valakivel  kedélyesebb. Az egyedül létet még büntetésre is alkalmazzák, például magán zárkába kerül, aki főben járó bűnt követ el, hiszen a hosszas egyedüllét meg tudja törni az embert. :) Kati