Talán van más is így vele, megírom. Iszonyú nehezen vállalom fel, hogy egy nővel nyílt színen úgy viselkedjek (és lehetünk négyszemközt is, nekem az is nyílt szín) amiből én bunkónak, vagy udvariatlannak tűnnék. Egyszerűen rohadt nehéz felvállalni önmagam előtt, hogy most nem voltam lovag. Hiába tudom, hogy ő is egy ember, épp úgy mint én, nem kell mindig magam fölé emelni – én megszoktam és szeretem érezni és éreztetni, hogy ő egy hercegnő.

Nagyon jó az elején, és Iszonyat kimerítő egy idő után mindkettőnknek.

Kedves Hölgyem! Nem lehetne, hogy néha Ön legyen velem lovagias? Nem tenné egyértelművé, hogy: „Ugyan, Zoli! Az én vállam is elég erős, nem kell orrvérzésig tisztelni engem!” Kérem, legyen tekintettel az én gyengeségemre!

A levél, vagy email, az teljesen más. Ott simán vagyok bákszi, mert a fehér képernyőnek beszélek. Annak meg minden jó. Úgyis sértődötten, vagy ijedten fog hallgatni a másik. Abból meg mit értsek meg?

Néma gyereknek Apja se érti a szavát.

:-D

Zoli