Talán van más is így vele, megírom. Iszonyú nehezen vállalom fel, hogy egy nővel nyílt színen úgy viselkedjek (és lehetünk négyszemközt is, nekem az is nyílt szín) amiből én bunkónak, vagy udvariatlannak tűnnék. Egyszerűen rohadt nehéz felvállalni önmagam előtt, hogy most nem voltam lovag. Hiába tudom, hogy ő is egy ember, épp úgy mint én, nem kell mindig magam fölé emelni – én megszoktam és szeretem érezni és éreztetni, hogy ő egy hercegnő.
Nagyon jó az elején, és Iszonyat kimerítő egy idő után mindkettőnknek.
Kedves Hölgyem! Nem lehetne, hogy néha Ön legyen velem lovagias? Nem tenné egyértelművé, hogy: „Ugyan, Zoli! Az én vállam is elég erős, nem kell orrvérzésig tisztelni engem!” Kérem, legyen tekintettel az én gyengeségemre!
A levél, vagy email, az teljesen más. Ott simán vagyok bákszi, mert a fehér képernyőnek beszélek. Annak meg minden jó. Úgyis sértődötten, vagy ijedten fog hallgatni a másik. Abból meg mit értsek meg?
Néma gyereknek Apja se érti a szavát.
:-D
Zoli
Kedves Zoli most jól megnevettettél.
Na! Nevető nőnél nincs izgalmasabb! Már megérte megírni a cikket.
;-)
Köszi, hogy nem tartottad magadban, Ibolya!
Vicces vagy majd ha legközelebb a Hősök terén járok és átitat a hely szelleme akkor bevállalom hogy van olyan erős vállam mint egy férfinak.Az internetes társkeresők meg azért jók mert mindenki akkorát hazudik amekkorát nem szégyell olyan képet tesz fel amilyet akar.Az egyik kolléganőm járt úgy hogy sokáig levelezett egy pasival minden tökéletesnek tűnt egészen addig tartott a szerelem amíg ki nem derült hogy a pasi az egy leszbikus nő.Azt a nagy csalódást képzeld el,de hát ki tudta volna jobban mi tetszik egy nőnek mint egy másik nő.Nem is szabad ilyesmit jobban jász ha a saját környezetedben nézel körbe.
Jól van, végül is, én vagyok a férfi, elég egy szippantásnyi friss levegő, s máris jöhet vissza a férfilét minden terhe, gondja és felelőssége, hisz ezek visznek előbbre.
Nekem a társkeresőkkel jó tapasztalataim voltak, csak iszonyú passzívak az emberek, a komfortzónájukból nem mernek kilépni, megnyílni, kockáztatni, újba vágni, és a sebeződés lehetőségét bevállalni. Így ülnek és nem élnek, és nem változik semmi. Holott „Segítsd magadon és az Isten is megsegít” vagy „Tedd meg te az első lépést, és Isten elébed fut.”
:-)