Tartozni valahová valakikhez. Átélni, hogy része vagyok egy nagy egésznek, ahol elfogadnak, szeretnek, nem kell bizonygatnom, hogy jó a szívem. Milyen is egyedül lenni sokat? Vállalni mindenért a felelősséget? Aki átélte mindkét helyzetet tudja milyen. Meg lehet éppen szokni azt az állandó készenléti szintet, hogy mindig adódik valami, amiért intézkedni kell. Elhárítani az adódó hibákat. Kaland és teher is egyben. Lehet félelem, stressz.  Attól függ mennyire vagyunk képesek kezelni. Jó helyre tenni a lelkünkben. A párral élőknek osztódik a dolgok feletti felelőssége. Tehát az egyedüllét erős lelkierőt igényel. Cserébe egy szabadságot is átélhet az ember, persze. Ha hosszabb egyedüllét után ismét részese lehetünk  egy közösségnek, ahol helyünk van, megindító tud lenni. Megható haladni olyanokkal, akikkel sok dologban egyet értek. Megannyi közösség befogadhat. Család, vallás, munkahely, sportklub, hobbi. Jó közéjük menni. Érezni, hogy örülnek nekünk. Átéltem valamit, aminek az ábrázolásához nem találok képet. Csak szavakkal festhetem le, milyen jó állni egy közösségben.Helyem van egy nyájban. Nem vagyok a többiektől sem jobb sem rosszabb. Befogadnak. Az egykeként felnövő kicsik különösen érzik ezt, mikor mennek a hozzájuk hasonló többiek közé. Még a játékaikról is lemondanak, hiszen jobb érzés az együtt létet átélni, mint birtokolni bármely földi javat :) Kata