Nem elmélet jön, gyakorlat. Az alap, ami nélkül nem fog menni, az az, hogy néha ki kell nyitni a Szentírást, és legalább egy picike szakaszt el kell olvasni valamelyik Evangéliumból. Az olvasottakon el kell pár percben gondolkodni, és arra keresni a választ: ez a rész éppen most, mit mond nekem? Mit válthatnék ebből valóra? Nem kell nagyot, elég a pici, de az legyen meg!
Ha ez az alap biztosítva van, már rá lehet építeni a következőt. Három klipp linkjét teszem ide, szerintem vidám zene mindhárom, de még értelmes dolgokról is énekelnek, aki angolul tud, az biztos érti is. Én csak sejtem. Remekül lehet őket hallgatva magunkban, vagy csendesen énekelni: „Jézus, Jézus!” Vagy nyelveken szólni: értelmetlen szótaghalmazt énekelni, miközben Isten Szerelmére gondolunk.
Az első klippben egy dramatizált karizmatikus keresztény összejövetelt láthatunk az emeleten. Az én csoportomban is ilyen jó a hangulat, de azért nem csinálunk ilyen vad dolgokat. Szerintem a rendező az élmény kedvéért rétett egy picit a valóságra. A karizmatikus csoportok Isten teljességére nyitottak, a többiek általában bizonyos kijelentésekkel nem akarnak, vagy tudnak, vagy mernek mit kjezdeni. Pl. Jézus ígéreteivel a csodákat és jeleket illetően. Pedig csak kitartás kérdése, és Isten belenöveszt teljhatalmába. Az igaz, hogy az ilyen ember gyakrabban átérzi a bűnösségét, és lelkiismerete egyre inkább a patikamérlegéhez kezd hasonlítani – sajátmagával szemben. De Isten Szerelme is jobban betölti – mert alkalmas rá.