Címke: Párbeszéd Háza

Férfi a XXI. században – kerekasztal beszélgetés neves vendégekkel a Párbeszéd Házában

plakát

Férfi a XXI. században

Kerekasztal beszélgetés a magyar férfiakról a Párbeszéd házában

Meghívott vendégek: Dr. Vekerdy Tamás pszichológus, író; Dr Varga Pál pszichiáter, családterapeuta; Dr Spéder Zsolt szociológus, demográfus

A beszélgetést vezette: Molnár Sarolta

(A dőlt betűs beszúrások a cikk írójának gondolatai. Bárhol felbukkanhatnak. Gatyót felkötni! Hosszú lesz.)

Sajgó Szabolcs

Sajgó Szabolcs (Czope Anna felvétele)

A téma felvetését Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Házának vezetője tette meg. „Az ember szüntelen kutat, keres, vizsgálódik, és párbeszédet folytat minderről, és ilyenkor valójában az Istentől belé oltott törvénynek tesz eleget.

– Isten labdát dob az embernek. És én ezt most tovább dobom” – mondta a jezsuita férfi. „Az ember férfi és nő” – folytatta. Érdekes gondolat, hogy ő a férfit a nővel való viszonyában tette „Férfi”-vá. Részben egyetértek a gondolatával: apává, férjjé nő teheti a férfit, de harcossá? Bajtárssá?

A vélhetően szerzetespap férfi és nő egymásra utaltságáról beszélt, miként képesek egymásban megtámogatni a Férfit, illetve a Nőt.

Ezután Molnár Sarolta feltette az első kérdést: Milyen kihívások érik a ma férfiait, meg lehetne – e határozni: mi az, hogy: „Férfi”?

Dr Varga Pál: Karinthy-t idézte, miszerint a férfi a nő jelenlétében válik „Férfi”-vá (férfi egyedül a szobában; férfi nővel a szobában – és elég a puszta jelenlét.) Meglehetősen kultúrafüggő mit is ítélünk férfiasnak – vagyis az adott közösség, társadalom mit alakított ki magában az adott pillanatig?

Dr Vekerdy Tamás ennek a kultúrának két tartópillérét említette: a görög-római élet és gondolkodásmód, illetve a zsidó-keresztény mentalitás az, ami a magyar, illetve európai életstílust a mai napig alapvetően meghatározza, bár nem teljesen. Plátótól átvéve említette: az emberek eredetileg Teljesek voltak, nemek felett álltak, és hatalmas teremtő potenciállal rendelkeztek. Istenekkel vetekedett a hatalmuk, és az egyik görög isten, Apolló, vágta ketté őket: férfivá és nővé. Így meggyengülve bolyongunk aztán a Földön, keressük kiegészítő felünket, s ha megleljük, szerelembe esünk iránta. (Ha ez ilyen egyszerű lenne… Jó, Plátó biztos szándékosan egyszerűsített.) A pszichológus a tudományra hivatkozott, amikor kijelentette: egyfajta rejtett kétneműség jelen van bennünk testileg ma is. Pl. hormonális szinten. Vagy a férfiak mellbimbója, mely látszólag funkció nélküli. (Shotokan karate formagyakorlat jut az eszembe, pl. az Enpi. A markánsan férfias elemek mellett finom, lágy mozdulatok is vannak benne, persze mértékkel, és ettől válik igazán széppé, férfiasan művészivé.) Idős nők teste pl. „bajuszt növeszt” néha.

Molnár Sarolta

Molnár Sarolta (Czope Anna felvétele)

Pszichológiailag viszont (!) még inkább így van. Nincs abszolút Férfi, és abszolút Nő. Keverednek bennünk egyéni mércénk szerint a férfias és nőies elemek. (Bár a tapasztalat azt mutatja, nem kaotikus szabadosságban. Azért nagyon-nagy százalékban tudni szoktuk, ki a férfi és ki a nő a társadalomban.) Jung szerint viszont egyénileg is Teljesek (Plátó a Gömb képét használta ennek kifejezésére) vagyunk. A másik oldalunk rejtetten, a tudattalanban működik. (Pl. bennem a Nő. Hát, hú! Kemény gondolat. Mert más az, hogy van bennem nőies, és más az, hogy egy komplett Női Psziché rejtőzik a tudattalanomban. Ha mondjuk, a tudattalant mint abszolút nem-én-t képzelem el, akkor oké. De, hogy egyszerre legyek férfi és nő… Ez olyan hányingerkeltő. Mármint nekem. Jó, a Doktor úr nem is ezt mondta. Mert alapvetően a nőn keresztül szeretem (- jük, mi, férfiak) a nőiséget megtapasztalni. Persze, picit belül is: gyengédség, megértés, türelem, stb., de azért mégis…) A kreatív emberekben könnyebben előjönnek az ellenkező nem adottságai. A tudattalan könnyebben megnyilatkozik. Az ősi Yin-Yang ábra is ezt fejezi ki, a két minőség egymást egészíti ki, ahol a legerősebb az egyik, megjelenik a másik, illetve, eleve összesimul a kettő. És mozog, forog, halad, vagyis: potens, teremtő, élő.

Dr Spéder Zsolt szerint a XX. századi férfikép, amit a szociológia is rögzített: instrumentális, erős, kereső. „Macsó”. A nő – érzékeny, otthonosságot biztosító, gondoskodó. Ez persze pont így soha nem volt, a nők is dolgoztak. (Összességében sokszor többet, viszont nem keményebben, mint a férfiak.) Maga Dr Spéderer Zsolt sokáig tanulmányozta a feministák állításait, „tanait”, mert igazuk volt sok mindenben, de az utóbbi években a férfikutatások felé fordult, mert egy belülről fakadó egyensúly igény erre ösztönözte. Mit várnak el a férfiak családi szerepétől ma, itt(hon)? Az anyagi gondoskodás, 95%-ban – ezt a férfiaktól várjuk. Expresszivitást (magabiztos fellépés? Mit érthet alatta?) és Apaságot is elvárunk, sőt az egyik legszebb élménynek tartjuk utóbbit egy férfi életében. Ma már sokszor nem „ciki”, ha egy férfi otthon női munkákat végez. Pelenkáz, felmos, elmosogat, stb. Dr Spéder Zsolt dolgozik egy alkotáson, melynek címe: „Apák tűzvonalban.” Az az ellentmondás foglalkoztatja, hogy egy apától egyszerre várjuk el, hogy erős legyen, pénzt keressen, másrészről lágy legyen, gyengéd és elfogadó. Vagyis kettős elvárás van jelen a férfiakkal szemben is, és a nőkkel szemben is. De mégsem lettünk biszexek. Nincs káosz a társadalomban. (A hangsúlyából ítélve ennek örült. Én is.)

Molnár Sarolta: A férfiak kihívásai és küzdelmei, problémái az életben. Mit tud mondani ezekről a szakember?

Balról jobbra: Dr Spéderer Zsolt, Dr Varga Pál és Dr Vekerdy Tamás

Balról jobbra: Dr Spéder Zsolt, Dr Varga Pál és Dr Vekerdy Tamás Mindvégig az volt az örömteli benyomásom, hogy ezen a három szakemberen keresztül az Élet, a mai magyar “izzadságszagú” és gazdag, árnyalt Valóság nyilatkozott meg. K jó érzés volt.

 

Dr Vekerdy Tamás szerint úgy tűnik igen nagy százalékban a fontos kérdésekben a férfiaknak kell dönteniük (most vagy a hangfelvétel nem volt jó, vagy nem tudom, mi van, mert az általam ismert családok többségében a nők hozzák meg a család egészét érintő fontos kérdésekben a döntést. Persze lehet, egy teljesen elvont világban élek, vagy Kőszegen titkos matriarchátus van… Hát jó, a Doktor úr a tudós…) és aztán ki is egyensúlyozta ezt az állítását egy Madách – i intelemmel, hogy jó néha csöndben lenni, és a nőre hallgatni. (Hát Doktor úr, ha úgy van, ahogy ön állítja, <férfiak döntenek a családokban> akkor tökéletesen igazat adok önnek. De én kétlem, hogy úgy lenne. <Ide egy fintorgó szmájli illene.> Hol dönt igazi kérdésben a férfi? Vegyük le a hályogot a szememről!) Egyszerűen tipikus férfihiba a tevékenységekben elmerülni, hajtani, dönteni, hajtani, és közben nem lazítani. Pedig ilyenkor egészíthet ki jól a női gyengédebb, és alapvetően más nézőpont. Amit igazán jól egy nő képviselhet az életünkben. (Az „ihlető múzsa”. Ezúttal gyakorlati kérdésekben is.) Egy ideillő viccet mesél el a Doktor úr. Kohn és Grün találkoznak, és mivel Kohn a sokadik válásán van túl, irigykedve kérdezi Grünt, hogyan csinálják, hogy ők lassan húsz éve szépen együtt élnek? „Egyszerű – jön a válasz – már az elején eldöntöttük, hogy a fontos kérdésekben én döntök, a lényegtelenekben a feleségem. Pl.: milyen lapot járatok, milyen szivart szívok, mikor megyek a lovira – ezt mind én döntöm el. Az olyan semmit mondóakat viszont a feleségem tartja kézben, mint pl.: mikor és hány gyerekünk lesz, hova és mikor költözünk, stb., stb. (Bezony, van ám hatalomvágy a nőkben is rendesen. Meg szerintem EZ a valóság. Legalábbis az én szintemen. Szubjektíve. Igaz, több a férfi kényelme otthon. A jelentősége meg kevesebb. Ki mit szeret.)

Dr Varga Pál úgy határozza meg, hogy régebben a férfi-nő viszony jellemzően hatalmi viszony volt. Ugyan ma nem igazán az, de a férfiakkal szembeni elvárások alapvetően nem változtak. Sok olyan kapcsolatot látott, ahol a nő teljesen feladja magát, abszolút a férjéért és a gyerekekért él, és idővel az önhanyagolás miatt depressziós lesz, alkoholista, stb. (Dr Paul Hauck ugyanerről számolt be, igaz, jó húsz éve a „Légy jó önmagadhoz” című könyvében. Amit egyébként nem kifejezetten nőknek írt.) Az a felfogás, hogy a kenyeret alapvetően a férfi keresse meg, nem nagyon változik, és ha a férfi elveszti az állását, vagy nyugdíjba megy, az önbecsülése, önmeghatározása (ki és mi vagyok, mitől vagyok értékes) meginog, komoly válságnak néz elébe. Nyugdíjnál érdekes, hogy hirtelen „útban lesz”. Most otthon van, amíg korábban jelentős időt a munkahelyen töltött. A viszonytól függően ez sok feszültséget okozhat.

IMG_9765

Dr Spéder Zsolt (Czope Anna felvétele)

Dr Spéder Zsolt azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy ma különösen nagy kihívás megállapítani, kinek mi a dolga egy családon belül. Ez időben is változhat. (Ernő bácsi jut eszembe, a régi barát. Portás volt, és megismerkedésünk előtt évekkel komoly baleset érte. Hónapokig lábadozott, de mivel az állapota megengedte, a felesége nyakán meg nem akart lógni, ezért a háztartási teendőket átvette tőle, míg ismét nem tudott pénzt keresni. Átmenetileg megfordultak a szerepek, de persze mindketten tudták, ez ideiglenes helyzet, sőt az egész közösség <falu> tudta ezt. Így megengedőek voltak. Egyrészt az Élet hozta ezt, másrészt végül is mindenki maradt a saját szerepénél – így mindenki megengedő volt, és Ernő bácsiéknak sem okozott gondot. Az önazonosság nem sérült, hasznos kirándulás volt az a pár hónap a másik fél térfelére.) Dr Spéder Zsolt is ezt emelte ki, amíg tudjuk, mi a dolga egy férfinek vagy nőnek, legalább tudjuk, mit nem csinálunk jól, de amikor nincsenek szabályok és elvárások, az állandó bizonytalansággal kell szembenézni. Ez rendkívül stresszes állapot, egy folyton változó koordinátarendszerben megtalálni a helyünk. (Izgalmasan hangzik, de ha túlnő rajtunk, rettentő teherré válik. Úgy hívják: Káosz.) Német felmérések szerint a nők a modern, otthon besegítő, kedves, megértő férfit nagyon szimpatikusnak tartják, de férfiasnak mégis inkább a macsós fellépésű férfiakat. (Most akkor meg lehet felelni a nőknek? Másik oldalról: meg KELL felelni?) A vonzó a dinamikus, erőteljes, határozott; de azért ugyanakkor befogadó legyen és megértő, türelmes és figyelmes, érzékeny…. (Agyrém. Mármint mindez egyszerre.) És ma a nőktől is kettős szerepet várnak el: maszkulin dinamizmust, erőt, fellépést, de legyen nőies is, el és befogadó, gondoskodó… (Én nem tartozom közéjük! A hideg víz ver ki a maszkulin, dinamikus, erős és határozott nőktől. Max elviselni bírom őket.) És nincs megemlítve, hogy a társadalom, a munkahely, az intézmények mit igényelnek tőlünk. És a – válás. Mindent átrendez, ma minden mozog, alakul, változik. (Hallgatni izgi, megélni… Hiányzik a Rend. A Törvény. Amely rugalmas és kőkemény egyáltalán tud lenni. De VAN, és kellő türelemmel és hatékonyan dolgozik. Ha kell, a háttérből, ha kell, mindenki szeme láttára, ám folyamatosan. És kezelhetővé alakítja a dolgokat, vagy a dolgok belső természetéhez igazítja a Rend – et. )

Molnár Sarolta: Szimpatikusak legyenek ma a férfiak, vagy vonzóak? Hogyan keresik erre a választ?

IMG_9744

Dr Vekerdy Tamás (Czope Anna felvétele)

Dr Vekerdy Tamás válaszolt elsőként. Angliában régebben pl. összejövetelekkor a férfiak és nők megosztották a munkát. A nők elkészítették és feltálalták az ételt, a férfiak eltakarítottak étkezés után. (Egykori kolléganőim jutnak eszembe, akik nehéz hangon emlegették, ha közeledett egy-egy ünnep. Mert az a nőnek: MUNKA. K sok.) Itthon vannak férfiak, akik arra büszkék, hogy azt sem tudják, hol a konyha, egy pohár vizet nem tudnak maguknak engedni. Ez marhaság! (Az. Csecsemő tud ennyit, kb.) Vagy ez a „népi bölcsesség”: pénz számolva, asszony verve jó. (Eeeee, izé. Most erre mit lépjen a szegény hobbiújságíró? A Doktor úr sem tudott mit.) Nagyon sok magyar férfi nem tud pl. megküzdeni azzal a helyzettel, hogy ha úgy érzi, gyenge, kontroll és erővesztett a családban. Összeomlik, vagy erőszakos lesz. Emberként rábízni magát a feleségére, megélni, hogy ő is ember, és most „Anya” segít. Kicsit visszahelyezkedik a felesége hatókörébe, és együtt megoldják a helyzetet. Aztán, ha “Anya” kicsit hatalmaskodik közben, hát bakker! Egy férfi is lehet szívós! Túl sok önteltség meg úgysincs megengedve anyucinak. Vagy vissza lesz helyezve szende kislánynak! És ilyenkor már joggal. Vannak ám nők, akik vágynak erre az anyáskodó szerepre, de inkább csak úgy eljátszanák. A valódi terheit, az igazi szolgálatot a másik felé, már nem vállalják. És amikor a férfi megnyitja a szívét, akkor hagyják lelkileg cserben. Lázadnak a túlzott férfifennhatóság ellen, de amikor kinyílik a kalicka ajtaja, inkább választják a megszokott és otthonos kényelmetlenséget.

A férfiakat ebben a társadalmi rossz beidegződés is gátolja, hogy pl. inni férfias. Iszonyúan elterjedt az alkoholizmus, és a mámorba a kínzó problémák elől (nem érzem magam férfinak) be lehet menekülni. Csak a probléma nem oldódik meg, és még egy erős pszichiátriai betegség, egy addikció is kialakul mellé. Ráadásul az alkoholizmus a biológiai férfiasságot ténylegesen rombolja. Impotensé tesz egy idő után. Ördögi kör – mert menekül a férfi, férfias szembenézés, és bölcs tanulás, és igen, akár egy még olyan intenzív, de átmeneti szenvedés helyett. És hát előbb-utóbb a család is széthullik a masszív alkoholizmus talaján. Lelkileg mindenképpen.

Viszont ma sokszor a nők, és tinik is leromlanak. Villamoson pl. minden második szavuk aranyos tizenéves lányoknak, egy bizonyos teremtőaktus emlegetése… (a megfogalmazás finomsága derültséget vált ki a hallgatókból) A gyengédség igenis erő. Elterjedt felfogás, hogy a gyengédség gyengeség. Tévképzet. Igen. Még egyszer: Tévképzet. A Kepes is megmondta a Nők Lapjában. Na, azér’!

IMG_9737

Dr Varga Pál (Czope Anna felvétele)

Dr Varga Pál veszi át a szót, és említi, hogy mivel nincs kialakult mintánk, „alakul minden”, ahogy kollégái említették, ezért is a sok gond a családban és a társadalomban. Náluk pl., két orvos házasságáról van szó, akkor ettek, amikor tudtak, azt, ami volt, a női szerepeket be kellett áldozni mindkettejük önmegvalósítása és munkája, társadalom iránti szolgálata oltárán. A szüleinél ez nem így volt: az tipikus patriarchális házasság volt. Édesanyja tyúkanyó módjára körülvette a családját, gondoskodott, melengetett. Nem volt ennek hiányával gondja a Doktor úrnak, míg nem találkozott egy nővel, aki ezt tudta adni, és ezt ő nagyon vonzónak és erotikusnak találta. (No, mi történt, Doktor úr? Jobb, ha nem tudjuk? Bocsánat, kajánkodok…)

Dr Spéder Zsolt viszi a szót tovább. Előfordul, hogy a férfi segítene otthon, és ilyenkor a feleség tűri egy darabig, aztán „elzavarja” a párját, mert nem úgy kell, lassú, stb. Nem tűri a riválist a konyhában. Az az ő territóriuma. Sokszor felemlegetett probléma a feministák részéről, hogy a férfiak őrzik a területüket a nőkkel szemben, de úgy néz ki, ez fordítva is így van, csak ez nem a nyilvánosság előtt zajlik, hanem a magánélet mélyén. (Ronda szexuális hasonlat lesz, de egy férfi nem tudja eltitkolni pl. az orgazmusát sem. Egy nőében meg csak akkor lehetünk biztosak, ha eléggé ismerjük. Nyílt-rejtett. Yang-Yin. CSBE ugyan így.  A férfi üt – ott a nyoma. A nő házsártos: hacsak felvétel nem készül és rendszeresen róla, igazán bizonyítható nyoma nincs. Bár mindenki tudja – és mindenki hallgat.) Sok múlik a nőn, mennyire tekinti riválisnak az egyébként jóindulattal közeledő férfit. Éppen munka nélkül van a párja, amúgy is haszontalannak érzi magát, női munkát kell végeznie, hogy ne csak a lábát lógázza egész nap, pl. krumplit pucolni, és akkor még a nő kiveszi a kezéből, „ügyetlen vagy”, „nem úgy kell”, „ha én csinálom, gyorsabb”. Gyerekeknél ez tipikus nevelési hiba, mikor nem szánunk rá időt és energiát, hogy a segítő jelenlétünkben próbálkozzon, jöjjön rá, hogy megy neki a legjobban. Bizony, van, hogy a férfire se jut elég idő és energia. Mi is van vele pontosan? Mit él át? Nem tudja a nő se, inkább csak végzi a dolgát, dolgozik – és közben távolodik a párjától. (Sok nő szeretne szintén hatalmat gyakorolni kicsit a párja felett. A hatalom nálam nem feltétlen negatív fogalom. Ő is vágyik dominanciára. Aztán, mikor ott a lehetőség <kvázi anyjának lenni a férfinek, terelgetni, nevelgetni, segítgetni, hogy maga átvegyen tőle dolgokat>  akkor elmegy mellette. Mert az igazi hatalom, valahol teher és szolgálat is. Kicsit mester és tanítványa, apa-lánya; anya-fia viszony. Munka és szolgálat – de persze, ha jól csinálják, akkor öröm is. Idő és energia befektetést igényel. De az önértékelést, önbecsülést is erősíti, és kellemes érzésekkel is eltöltheti az embert. És ezzel nincs gond, ez természetes: oda-vissza. Mértékletesség, ismételhetőség – így hosszú távon megmaradhat hasznos és örömteli játéknak és munkának egyben. Patriarchának lenni sem fenékig tejfel. Hát – matriarchának sem.)

Dr Varga Pál rögtön fordítja, mit is hall valójában a férfi, amikor a felesége elbírálja az ő krumpli pucolását: „nem jól teljesítesz – nem vagy igazán férfi”. Mindegy, a nő minek szánta, a férfi első menetben ezt fogja kihallani. Ezután egy nagyon fontos dolgot mond el, ami ma korjelenség, és szerintem sok nő nem érti, miért nem megy? Miért nem követik őket a férfiak? Miért nem tudnak boldogabbak lenni, mélyebben egyek, stb. Hát ezért:

Magunkbanézés, továbblépés, visszacsúszás, újrakezdés, és gyakran segítség igénybevétele - de végül megéri

Magunkbanézés, továbblépés, visszacsúszás, újrakezdés, és gyakran segítség igénybevétele – de végül megéri

Pl. a férfi elvesztette az állását. Hagyományos férfiszerepében nem tud jól teljesíteni, nem éli meg magát igazi férfinak. „Kasztrálva van.” A nyugati típusú társadalmakban a férfiak trónfosztása, „kasztrálása” egyértelmű. Nem teljes, szerencsére, de lelkileg alapvető. Tehát ott egy fájó hiány, és ráadásul egy fokozott igény, hogy nőies dolgokat végezzenek. Hogy kvázi-nők legyenek. Ez a kettő így egyszerre elég kemény. Férfi szeretnék lenni, de nem tudok, és ráadásul még nőnek is kell lennem. Szomjas vagyok, itt a forrás előttem, és mégsem ihatok belőle. Sőt, el kell indulnom a sivatagba, a magány és szenvedés honába, hogy ott keressek új forrást. Mert ott állítólag van. És annak tiszta a vize. Ez meg itt előttem mérgezett. És ezt most olyan ember írja, aki megjárta a sivatagot, és megtalálta a forrást. És tényleg tiszta a vize. Viszont nem csak az ő útja vezet oda. De mintha a női erők honán tényleg át kéne kelni, és aztán visszafordulni a vad ám már megtisztított férfiasság felé. Ahogy ezt egyébként Richard Rohr, ferences rendi pap leírta jó húsz éve a „Férfi útja” című könyvében. (Ursuslibris). „A két ösvény” c. fejezet. És ahogy én is megéltem. De talán az utánunk jövőknek már nem lesz olyan fájdalmas, tikkasztó és kemény útja. Ugyanakkor lehetetlen, hogy ne legyen valamennyire fájdalmas, tikkasztó és néha reménytelennek látszó. Mert ez valódi lelki utazás és valódi lelki küzdelem. És tényleg a Férfiasság tiszta forrásához visz. Aki az androgün Létezés, akit mi keresztények, Istennek hívunk.)

Dr Vekerdy Tamás saját gyermekkoráról mesél. Ő megélte, hogy az apja, noha Férfias jelenség volt, ( a nők bolondultak érte – igen, nem tőle: ő hű volt) az érzelmi meghittséget mégis ő vitte a családba, és az édesanyjához szinte fel „kellett nőnie”, (a Doktor úrnak) mire becsülni tudta. Ő volt a férfiasabb, keményebb karakter – legalábbis feléjük, gyerekek felé. Rajongott az apjukért, viszont velük mindig az apjuk játszott. „Felénk, gyerekek felé, az apánk volt érzelmileg az anyánk, és az anyánk az apánk.” – fogalmazza meg a doktor úr a tapasztalatát.  Ezért tudja, mert beléivódott, hogy egy férfias férfiban is lehetnek észrevehetően erős női vonások, és fordítva. És működhet jól a dolog. De a háztartást viszont az édesanyja vitte. Ott ő volt a nő – a konkrét, valós esetek mindig árnyalódnak, keverednek; az ideák és elvek világától a konkrét valóság mindig összetettebb.

Nem az echt férfias férfiakkal van a baj, hanem ők hajlamosabbak inkább a kontrollt mindenáron a kezükben tartani akarni, a kontroll birtoklásából fakadó önteltségre és gőgre. Nehezebben nyílnak meg, vállalják az alázat és sebezhetőség kockázatát. És így jó dolgok is nehezebben történnek velük. Isten nem tud áldó módon belenyúlni az életükbe. Itt is Jákób a kiválasztott, anyuci kedvence. Ő sokszor megtapasztalhatta, hogy kicsi, erőtlen és másoktól függ - végül is Istentől. Tudta is Isten használni, bár minden vétkét megfizettette vele. Többet kapott - többet is várt tőle.

Nem az echt férfias férfiakkal van a baj, hanem ők hajlamosabbak inkább a kontrollt mindenáron a kezükben tartani akarni, és a kontroll birtoklásából fakadó önteltségre és gőgre. Nehezebben nyílnak meg, vállalják az alázat és sebezhetőség kockázatát. És így jó dolgok is nehezebben történnek velük. Isten nem tud áldó módon belenyúlni az életükbe. Itt is Jákób a kiválasztott, pedig ő “anyuci kedvence”. Sokszor megtapasztalhatta, hogy kicsi, erőtlen és másoktól függ – végül is Istentől. Ezért tudta Isten használni, bár minden vétkét megfizettette vele. Többet kapott – többet is várt tőle. (A kép az Immanuel Szószóró kiadó gyermekbibliájából van)

A Doktor úr meglehetősen a kisarkítások ellen volt, a „macsó” öntudat ellen, eddig is, itt is ezt hangsúlyozta. (Én, mint hasonló lelkialkatú férfi, eléggé az ő pártján állok.) Pl. majd kamaszkorában foglalkozzunk mi, férfiak, a gyermekekkel, ez még néha most is visszaköszön, holott már az első naptól ott lehet a férfi. De a harmadik évtől különösen is kell. Beszélni akkora tanul meg a gyerek, már tudunk kommunikálni. „Majd, amikor okos lesz”, mondják, és hát addigra viszont egy második dackorszakát élő kamasz vár az apára, akinek, ha eddig nem alakított ki jó kapcsolatot a gyerekével, most nagyon nehéz lesz. És indul az apai terror: amíg az én kenyeremet eszed! – és egyre hülyébbnek tart a gyerek: „látom a szemén”.

Molnár Sarolta: Hogyan állt elő ez a helyzet, hogyan kerültek ebbe a férfiak, és egyáltalán hogyan válik valaki férfivá? Itt Sarolta a vélhetően a Férfisátor férfiközösség által elterjesztett beavatási szertartást említi, melyet tudtommal nem gyakorolnak, de sokra tartanak – amikor a férfiak közössége a felnövő fiúkat maguk közé fogadja. (A „300” című film indul egy ilyennel, a leendő spártai királynak kell egy karddal egy fenevadat legyőznie, bebizonyítva, hogy érett férfi, és felnőtt harcos.)

Milyen hibákat lehet véteni a fiúk „ellen”, önbecsülésüket megsértve, túlzott tiltásokkal esetleg?

Dr Vekerdy Tamás: Indián próbákat említ, ahol a fiúk átlyukasztják a bőrüket, szíjat fűznek bele, és a szíjat egy oszlophoz rögzítve keringenek, míg a szíj ki nem szakad. Nagyon, nagyon fontos különbség a közgondolkodásban, hogy Krisztus előtt sokkal fontosabb volt, ki milyen törzshöz tartozik, azon belül férfi, vagy nő. A Golgota után, a kereszténység terjedésével, ez sokat veszített a jelentőségéből. Pál apostol ír erről, hogy a különbségek: pogány, görög, zsidó, rabszolga, szabad, férfi, nő – már nem olyan fontos. Nem számít. A Katolikus Egyház rendelkezik a „Rerum Novarum” enciklikával enciklika: a pápa hivatalos, tanítói megnyilatkozása hittel kapcsolatos ügyekben. Ennek tárgya az emberi személyiség, amelyről kimondja, hogy az önálló, szabad, nem lehet semminek a tárgya. Akarata ellenére nem vehető rá semmire. Csak cselekvője lehet valaminek. Szép eszme, de akkor adófizetésre sem kötelezhető senki? Vagy nincs bünti, ha a gyerek sokadszorra késik az iskolából? Ha a szomszéd beveri rendszeresen az ablakom, csak a lelkére beszélhetek (és esetleg jól kiröhög, ha olyan) de nem lehetek keményebb? Esetleg nem hívhatok rendőrt, aki majd kemény lesz? Jó gondolat ez a „tiszteljük egymást”, de azért ésszel, ha kérhetném! Rilke írta a „Levél egy ifjú költőhöz” című alkotásában, hogy a nők is egyre inkább egyéniségekké lesznek, és ez szép, de fájdalmakkal teli korszak. Azt meg én teszem hozzá, hogy egyre több nőnek kellene ráébredni, hogy a világ nem muszáj, hogy körülöttük forogjon. A férfiak körül se – vagy az emberek és emberiség körül (vagyis vegyük észre a Te-t is) vagy igazán, mint vallásos ember mondom: Isten körül. Nem a vallás, nem az Egyház körül – Isten körül. Akit a leghitelesebben a Biblia, és Jézus Krisztus nyilatkoztatott ki a világnak. Én így gondolom. Aki elolvassa a négy evangéliumot, szerintem nehezen cáfol meg. A korban van egy komoly változás: a női oldal megerősödése, és ez okkal van. Isten akarata? Egyébként szerintem: igen. Viszont konkrétan: megindult az inga visszafelé, bár egyébként a fejlődés halad tovább előre.

Temisztoklész a "300" második részéből

Sullivan Stapleton a “300” második részében

Dr Varga Pál: Férfinak és nőnek születünk. El tudjuk rontani. Spontán bennünk van, hogy kell csinálni, de a kibontakozás során ez rengeteg akadályba ütközik. Megmacerálták: helytelen minták és elképzelések rakódtak rá. Túlzásnak érzi, ha „férfi” és „női” tulajdonságokról beszélünk. Személyiségek vagyunk – elhangzott, illetve, ha mereven ragaszkodunk, hogy egy férfinak csak férfiasnak, egy nőnek csak nőiesnek szabad lennie – hát ebből identitás problémák is lehetnek. Persze vannak példaképeink, ideáljaink. Ez a fontos: milyen ember akarok én lenni? Ki, mi vonz? Mi ragadta meg a képzeletem? Weöres Sándor írta, hogy a bűnbe süllyedt világ visszaemelkedésének legfontosabb kulcsa és eszköze, ez a homályos, nehezen megragadható valami: a képzelete. Amire irányítja az ember, azzá válik, afelé fog törekedni. Mintha Hamvas Bélánál lehetne hasonló gondolatokat olvasni. Aki nem hiszi, járjon utána – pont mint a népmesékben. ;-)

Dr Spéder Zsolt: A társadalom kondicionál. Ugyanakkor vannak hozott adottságaink, genetikánk, és valóban bennünk van, egyéniségünkben a férfi és a nő is. Talán ezért is tudunk igazán kapcsolódni. Ezért képes végül is a két nem megérteni egymást. Vajon a szakemberek nem a túlzó férfiaskodástól tartanak most? A macsó kultúrától? Kollektíve elmozdultak az egyenlőség felé, (nekem ez kicsit az egybemosás kategóriája) az individuum tisztelete felé, amint ez a speciális férfiszertartás szóba került. Ahol aztán kiderül, hogy a férfi TÖBB, mint a nő. Csak hát férfias dolgokban jobb és több. Akarat, önfeláldozás, alárendelődés a tekintélynek, fájdalomtűrés, elmenni a végsőkig. A férfiak szülés, szoptatás, anyai vigasztalás, megértés, diplomácia, vigasztalás terén nem igazán akartak soha versengeni a nőkkel. Azzal viszont mélységesen egyetértek, hogy a mai napig mélyen bevésődött társadalmi tévedés az előbbieket többre tartani a nőies értékeknél, tulajdonságoknál. Magával ragadóbb, első pillantásra lenyűgözőbb – de sem nem értékesebb, sem nem alábbvaló! Olyan, mint a malter és a tégla. A büszke, kemény téglákat a lágy (ám megszilárduló) malter tartja össze fallá. Nélküle csak egy kupac szemét – mert haszontalan. De önmagában a malter se ér sokat. Amíg ki nem szárad, eljátszhatnak vele a gyerekek, de utána már csak bosszantó akadék.

Scarlett Johanson a Don Jon - ból

Scarlett Johanson a Don Jon – ból

Visszatérve a szakemberekre: nem a férfias dominanciától való félelem ütötte fel a fejét köztük? Oké, féltik a nőket, (hogy ezek milyen rendes patriarchák, védenek, rögtön) mert szokás volt ezzel a dominanciával visszaélni, de egyrészt nem feltétlenül annyira, mint hisszük, másrészt van egy rejtettebben működő női dominancia is. „Kellek, mert szükséged van rám, aki vagyok, amit nyújtok. És végül is – én.” Másrészt a legtöbb férfiban azért ott van a felelősségtudat, hogy erősebb vagyok, nagyobb a hatalmam, de akkor a felelősségem is. Meg kell tanulnom bánni ezzel a férfias erővel, hatalommal, mert az okkal van. Szolgálatra elsősorban. Persze én is, mint férfi, örülhetek neki, nem kell elbújni a saját erőm elől, de azért az mégis másokért adatott elsősorban. És az érdekes az, hogy sok nő valójában bízik bennünk! Szerintem, mert érzik, hogy azért sokat jelentenek nekünk, meg hát a saját női erejüket is tudják. Szívósak! Mint az Anyatermészet. Sokat kibírnak – csak hát nem mindent. Nem ők az Isten.  (Aki mindent kibír. Sőt, meg se kottyan neki.) Érdekes, Sarolta se félt megemlíteni a beavatást, holott nő. Talán személyesen is ismer ezek közül a férfiak közül (Férfi Sátor) párat, és hát látja, hogy – megbízhatók.

A fejlődés halad tovább – ismét férfivá válik a férfi és nővé a nő. De kicsit másképp, mint korábban. Így vélem. Nem kell megijedni és visszakozni. Igaz, előrerohanni sem. Történjen minden a maga üteme szerint! Ámen.

Személyes élménye Dr Spéder Zsoltnak: Elekes Zsuzsa végzett 16 évesek körében kutatást, hogy milyen átmeneti, felnőtté válási, „beavatási” rítusuk van. Pl. a berúgás – és a lányoknál is előfordul! Mosódnak a határok? Vagy inkább árnyalódnak? A sportban is ott vannak a nők, de nők nőkkel küzdenek és férfiak férfiakkal. Máskülönben egyenlőtlen lenne a küzdelem. Mint a szexuális kiválasztódás terén: a férfiak a nők figyelméért versengenek egymással, és a nők a férfiakéért teszik ugyanezt.

A Szociológus úr is ezt fejtegeti, hogy a társadalmi tiltások terén is változnak a szokások. Régen férfinak dicsőség, nőnek szégyen volt a házasság előtt szexuális életet élni. Nem a hivatalos tanokat és azok őszinte híveit említi, hanem az elterjedt, általános, konkrét és valós felfogást. Ma a társadalom megengedő mindkét nemmel szemben. Mivel az egyedek másképp kezdtek élni, a társadalom követte a megváltozott szokásokat, és már nem gyakorol akkora kontrollt egyes tagjai felett. Nos: ki kondicionál kit?

Molnár Sarolta: A jövő. Mi várható?

Dr Varga Pál: Újra kellene gondolni az emberi együttélés szabályait.

A szabadság végtelenje, amikor nincsenek biztos pontok, az egész világ egy parttalan örvénylés. Mámorító élmény, tartalom nélkül. Mert a mély és fontos dolgokhoz, biztonság, idő és keretek kellenek. Átgondoltan alakítható keretek, de keretek. És kell, hogy vége legyen a dolgoknak, hiszen különben hogyan indulhatna el az új?

A szabadság végtelenje, amikor nincsenek biztos pontok, az egész világ egy parttalan örvénylés. Mámorító élmény, tartalom nélkül. Mert a mély és fontos dolgokhoz biztonság, idő és keretek kellenek. Átgondoltan alakítható keretek, de keretek. És kell, hogy vége legyen a dolgoknak, hiszen különben hogyan indulhatnak el az újak?

Dr Vekerdy Tamás: a nagy német történésztől, Mausen – től idéz (elnézést, szörnyen nem lehet érteni a felvételen a nevet, legközelebb közelebb kell tennem a diktafont) a XIX. sz. – ban írta le, hogy Rómában a nők elhajtották magzataikat, elváltak férjeiktől (és ez ma nekünk mind természetes!) és újra férjhez mentek. És pl. a szenátorok ugyanezt teszik. Utaznak az emberek oda, ahol egyébként semmi dolguk nincs! És ajándéktárgyakat hoznak haza… Érthetetlen. A lényeg: a fórumon nők szónokolnak, lent fiúik tapsolnak nekik, kiknek fülében, orrában karika van, és hajuk bodorított. A világ kifordult alapjaiból, és a házak csúcsán pihen.

És ma ebben élünk. Bomlik fel a világ, (állítólag Krisztus idején is hasonló állapotokat éltek meg a Földközi tenger térségében – a Római Birodalom hatókörén belül. Ma, mintha egyetemes lenne. Felmerül a kérdés: vajon eljöhet – e az, amiről a Szentírás jövendölt 2000 éve – Krisztus második eljövetele? Szükség mintha lenne rá. Az asztrológia is ismeri a kezdeményező, stabilizáló, és felbontó jegyeket. A Kos kezdeményez, az Oroszlán megszilárdít, a Mérleg erjeszt – a tüzes jegyek közül. Aztán jön az új rend. „Ahol nagy a szükség, közel a segítség” – mondta Szamár Shreknek az első részben, és érdekes, Pál apostol maga azt írta: „Ahol kiáradt a bűn, ott túláradt a kegyelem.” Hm, hm, hm… Van okunk reménykedni? Persze, úgy vélem, csak ha mi is megtesszük a magunkét. Helyettünk csak azt, amire képtelenek vagyunk, értünk konkrétan mindent – így működik Isten. )

Kérdések következtek. Egy lány, pl. a mai szabad viszonyok közt a kiismerhetőséget hiányolta. Vannak nők, akiknek szintén túl sok a szabadság, nem szeretnének ennyi lehetőséget, egyszerűbb és egyértelműbb önmeghatározásra vágynak. Régen pl. a magánszféra a nő territóriuma, a külvilág a férfié volt. Ma általában elmondható, hogy alig van az egyén előtt korlát. Szédítő a túl sok lehetőség, fojtó a túl kevés?

Dr Vekerdy Tamás fejti ki egy kérdésre válaszolva, hogy a személyiségfejlődés lelassult a nyugati világban. Később állnak saját lábra a fiatalok, inkább a „mama-hotel” vendégei, képzési rendszerünk is ezt támogatja, nagyon sokáig készülünk fel és főleg fejben az Életre, aztán ott van a sok kipróbálásra váró lehetőség, örömforrás, közben nincsenek egészséges terhek, felelősségvállalás – társadalmi szintű pubertás kor jelenik meg, ahol természetesnek számít, hogy az első gyerek 30 éves kor körül jön (jelen, nálunk is így volt), (a férfiak nem kapnak kompetenciákat, eljelentéktelenednek otthon és a munkahelyen éppúgy – éretlen tizenévesek maradnak belül, akik állandóan környezetük dédelgető simogatására vágynak. Ha döntéseik mások nem tetszésével találkozik, rögtön megriadnak, és visszakoznak, nem mernek érzelmileg konfrontálódni, vagy mernek, de mindenáron legyőzni, elhallgattatni akarják a másikat – és sajnos sokszor a nők is. Tárgyalás, újragondolás, a helyzet türelmes megérlelése idegen fogalmak – lenne miben fejlődni. Igaz, az eredmény meg is érné. Nem lenne vitás, hogy az EMBER – Isten kicsinyített képmása. Érzésekkel, kiszolgáltatottsággal, alázattal, munkabírással, küzdőképességgel, konfrontálódni tudással, bajtársiassággal, kompetenciával, renddel és szabadsággal bíró alkotó lény. )

Nagy kihívás a szexuális nevelés. Mit kezdjünk a szexuális erőnkkel? Rengeteg a megoldatlan kérdés, és mindig újra kihívás elé állít. Megoldás – e a Tízparancsolat kőkemény betartása, miközben tönkremegyek bele, besavanyodok, megkeményedem, keserűvé válok, vagy legyek szabados? Pornó, és vele fokozatosan belső leépülés – mert sem testi, sem lelki egészség szintjén nem mérhető egy igazi aktushoz, pláne, ha az szerelemből/szeretetből történik.  Vagy: partnerek tömege, és esetleg összetört szívek és álmok? Meggyilkolt magzatok? Vagy: hiszek, bízom és küzdök, elbukom, felállok; küzdök, elbukok, felállok – de honnan legyen ehhez hitem és erőm és motivációm? Főleg hosszú távon? Hit, bizalom, és kommunikáció Istenben, Istennel? Meg kell ismernem gyakorlatilag és konkrétan milyen is ő? Négy evangélium? Passió film, Isten fia film? Megtanulni 24 órában kommunikálni Vele? Helyesen Bibliát olvasni? Misztikussá nevelődni? Ajándékből erényessé válni? 

Dr Varga Pál: Fontos, hogy gyermekként mit tapasztalunk meg, pl. szerethetőek vagyunk – e? Szeretet adási képességünk ettől is függ. A diktafon nem rögzített érthetően minden kérdést, és ez egy fontos gondolat, de nem tudom, milyen kérdésre hangzott el válaszként.

Dr Spéder Zsolt: kitolódnak életünk fontos eseményei. Tovább tanulunk, később állunk munkába, illetve, később jönnek a gyerekek, alakul ki a család. Az első szexuális aktus inkább korábban történik. Régen, ha a húszas évei közepén egy nő nem volt anya, akkor vénlánynak számított. A férfi pedig agglegénynek. A

A nép, az Isten adta. Hát, érdekelt a téma valamennyiünket, az biztos.

A nép, az Isten adta. Hát, érdekelt a téma valamennyiünket, az biztos. (Czope Anna felvétele)

társadalom sokkal bonyolultabban működik, szinte állandóan naprakésznek kell lenni, és újragondolni az életünket. Régebben korábban nyélbe voltak ütve a dolgok, de ha nem a közösség által elfogadott sablon szerint élt valaki, vagy akár a család egésze – ki lett rekesztve. Ma nincsenek igazán közösségi, „kötelező” normák, de éppen ezért sokkal több az egyéni felelősség. Mert a szabadság ára – a felelősség. Viszont igazi tolerancia -értelmezésemben elfogadás, alig van. Nem nyúlunk tapintatos és határozott módon bajban lévő embertársu nk után. Merő tiszteletből (annak álcázott gyávaságból) hagyjuk sodródni, és nem segítünk.  Sokkal nehezebb átlátni, hogy a cselekvéseinknek milyen lesz a következménye. Erről egy másik cikkben majd szeretnék írni. Nagy a tolerancia, kevesebb a visszatartó erő. Sokkal nagyobb a szerepe a belső meggyőződésnek, az ezzel való foglalkozásnak, karbantartásának, csiszolásának. Ugye milyen hasznos a jó gyónás?  Lelki vezetés? Illetve az ebből a meggyőződésból fakadó, azt érvényre juttatni akaró erőnek. Mely jöhet természetes  és természetfeletti forrásból,  (a psziché határeset számomra – ide is, oda is kötődik, szemlélet és gondolkodásfüggő a dolog) mindkét esetben irányultságtól (a szív szándékától) függ annak építő, vagy romboló volta.

Dr Varga Pál: A férfivá és nővé válásunk fontos része a szexuális kapcsolat. Messze több ez, mint egy fizikai egyesülés! Teljes embert kíván mindkét oldalról.

Kérdező fiatalember: generációnk változásai, melyekről szó volt, válasz valamire? Pusztán reakció?

Dr Spéder Zsolt: Jóval több a lehetőség. Ez a pozitívum. A komoly döntésektől, elköteleződéstől „fél” a mai ember. Mert ezzel egyéb lehetőségeket bezár, és a szabadság érzete elvész, a lehetőségek birtoklásának tudata, viszont szem elől tévesztjük, hogy az út folytatódik. Elkötelezem magam, és ezzel az új irányban új lehetőségek is nyílnak. Erről nem szoktunk tudni. Képesség a lemondásra. Ami egy nagyobb jóért, már könnyebb. Ez a titok. Nem akarunk lezárni dolgokat, ki akarunk próbálni sok mindent. Negatívan megfogalmazva pedig túl sok a bizonytalanság – pont a túl sok lehetőség miatt, és pl. a gyerekvállaláshoz relatíve nagy biztonság kell. Érzelmi és anyagi. Ezt hozta a modern világ.

Dr Varga Pál: ma nehéz a leválás a családról. Iskolázottság nagyon megnőtt, kitolja a természetes életperiódusokat. A nyugati ember szinte mindent fejben akar megoldani. Retteg a józan, szükséges emberi kalandtól, magától az Élettől. Mindent előre akar tudni. Nem hisz, nem bízik, nem nyílik meg – tudni akar és birtokolni. Besz…s, komolyan mondom. Hol az Élet öröme: sava és borsa? A szükséges kockázatvállakál? Helyette teli has, látványfilmek, punnyadás, és a csendes rettegés, hogy mindezt elveszíthetjük. Kényelem-rabszolgaság. Bár hazánkban inkább bér-rabszolgaság van, hogy a nyugati életszínvonal legalább látszatát igyekezzünk fenntartani – mondom én, aki ugyanezt csinálom. De attól még így van.

Régebben szigorúbb volt a társadalom: kénytelenek voltak megházasodni a fiatalok. És el volt intézve a kérdés. Vajon mindig? A Doktor úr nem mondta ezt, de valószínű gondolta.

A szabadság mámorában élünk. De az önfeledt szárnyalásnak is meg vannak a maga törvényei. Hajlandók vagyunk ezeket elsajátítani és ezek szerint élni? A gyakorolt szeretet a legfontosabb. És ára van, ha biztos alapjainkat elhagyjuk: munka, család, társadalom, természet. Meg tudjuk fizetni? Jól tesszük, ha megpróbáljuk megfizetni?

A szabadság mámorában élünk. De az önfeledt szárnyalásnak is meg vannak a maga törvényei. Hajlandók vagyunk ezeket elsajátítani és ezek szerint élni? A gyakorolt szeretet a legfontosabb. És ára van, ha biztos alapjainkat elhagyjuk: munka, család, társadalom, természet. Meg tudjuk fizetni? Jól tesszük, ha megpróbáljuk megfizetni?

Dr Vekerdy Tamás: svájci kutatók a II. Világháború után végeztek kutatásokat, miszerint a század elején az első hosszú nadrág, első cigaretta, belépés a munka világába, státuszszimbólum volt (a férfibeavatás megfelelője) mert onnantól kiteljesedett a személyiségük, önálló asztalosok, iparosok, stb.  lettek, a társadalom teljes értékű, terheit hordozó, megbecsült tagjai. Az emberek főleg a II. Világháború után már nem azonosították magukat annyira a társadalmi szerepeikkel, a foglalkozásukkal (amit akkor már nem hivatásnak neveztek) mivel maszkoknak érezték ezeket, és azzal fenyegette őket, hogy az arcukra forr, elveszítik igazi önmagukat. Személyiségük fejlődése leáll, benső szabadságukat elveszítik. Emiatt is halogatódnak a nagy horderejű döntések. Nyugaton sok fiatal anyagi helyzettől függetlenül pl. egyetem előtt elmegy világot látni. Szénát hord, utcán zenél, dzsungeliskolában tanít, stb. Aztán hazamegy, egyetemet kezd, egyetemet vált, közben dolgozik, önálló életet él. Nagyon fellazultak az elvárások, átalakultak az életciklusok (nálunk: érettségi-egyetem-állás-család.) Belépett az „örök diák” a valóságba Dosztojevszkij regényeiből a doktor úr jelentőségteljes pillantást vet körbe, miután senki nem viszonozza, abbahagyja. Igen, a többiek szerint ez nem jövendölés volt, csak véletlen egybeesés. Hétköznapi dolog. Az volt-e, nem tudom, de művész és próféta közt keskeny a határ. És a Lélek ott fú, ahol akar (és ahol hagyják. Dosztojevszkij megírta a Félkegyelműt, akit sokan egyfajta Krisztus alaknak tartanak. Elgondolkodtató. De egyelőre nem több. Tegyük félre a kérdést, szerintem!)

Dugni kellett, nem volt mese. Tévézni sem lehetett helyette. És néha az egész napos hajtás után mi más örömforrás akadt? A másik ember teste - jobb esetben lelke is.

Dugni kellett, nem volt mese. Tévézni sem lehetett helyette. És néha az egész napos hajtás után mi más örömforrás akadt? A másik ember teste – jobb esetben lelke is.

Dr Spéder Zsolt: ott működik a család, ahol a családi teendőkből mindkét fél kiveszi a részét, kétkeresős családmodell esetén. És ma, Európában ez van elterjedve. Ha a nőnek is pénzt kell keresnie, akkor a férfinak is kell pelenkáznia, vagy a nő kimerül és összeomlik, ez csak idő kérdése. És vele – borul a család is. A férfival együtt.

Dr Varga Pál: Száz éve egy házasság tizenöt év volt. Lépni kellett, mert telt az idő. A gyerekek termeltek is, halandóbbak is voltak, és kellettek, mert ők gondoskodtak öreg szüleikről. A nagyobb gyermekszámnak ez is oka volt, a fogamzásgátlás alulfejlett volta mellett. Nem volt nyugdíj, TB.

 

Végül Molnár Sarolta udvariasan, kedvesen zárta a beszélgetést.

 

A villamosmegállóban fiatalokkal találkoztam. Elégedetlenek voltak. Ifjú „vadkanok”, tele virtussal. Ők a harcos énről, a férfivá avatásról és próbatételekről szerettek volna hallani valamit. Világos, abban a korban vannak, példakép pedig szinte semmi. A Férfi Sátor hívja ezt a férfiállapotot, ifjúi férfikort vadkan állapotnak. Virtus és csajok. Hát – lehet Férfiak Lapját olvasni, küzdősportra járni. Ismerkedni a másik nemmel, beszélgetni, „csajozni.” Spielhóznit forgatni. Varga Péter írta. Azért a szex-szel óvatosan! Sok lány előbb a szívét szeretné kinyitni, aztán a lábát szét. Nem prűdek – nők. Isten szép teremtményei. Lehet önuralmat gyakorolni értük. És ebbe az alkalmi gőzleeresztő maszturbáció is bele kell férjen egy kicsit – ha másképp nem megy. Lehetőleg ne pornóra, mert az tényleg a lány konkurenciájává válhat, és ez nem szerencsés. Meg gondoljuk meg: egy nőnek testmelege, illata, és mindenütt vagy erősebb, vagy lágyabb íze is van – ha olyan trükköket nem is tud, mint egy pornótündér. És egy igazi lány a szívét is adja a teste mellé.

Ezt egy pornótündér sose teszi.

;-)

Zoli

 

Egy roppant szerény kép Czope Annáról

Egy roppant szerény kép, ám nem Czope Annáról. Azért őszintén: csinos, nemde?