Címke: politika

Választások előtt: villáminterjú Seres Máriával, az SMS vezetőjével

Seres Mária

Seres Mária

Seres Mária Mátraverebély polgármestere. Egy új, tiszta és erős női hang a nagypolitika világában. Miután alapos tapasztalatokat szerzett Mátraverebélyen, elkezdett az országos politizálással foglalkozni. 

Kedves Mária!

Milyen nőként jelen lenni, a „harctéren”?

Izgalmas. Hamar megedződtem. Nem mondom, hogy néha nem sírok, de erre szükség is van: tisztító hatású.

Sokan azt várják a nőktől, hogy egyfajta „nőies” szemléletet vigyenek a politikába. Az én személyes véleményem, hogy ez így túlzónak hat, annyira kell a nőiség oda, mint pl. a fogaskerekek közé az olajozás. Finoman ott van, nélküle besülnek a dolgok, de nem domináns. Döntéseket kell hozni, érdekeket ütköztetni, szövetségeket kötni, időnként felbontani, egyensúlyozni a jó és rossz mezsgyéjén – ide inkább (inkább, ám nem csak) maszkulin erő kell. Ön is egy erőteljes, határozott, tulajdonképpen maszkulin erőkkel rendelkező nő képét sugározza felénk a videóiból. Mi az ön véleménye minderről?

 Én egy teljesen normális nő vagyok, aki azt érzi, hogy nem szabad egy képmutató világba besimulni.

Tudja, Mária, engem azzal fogott meg, hogy már bizonyított. Egy igen komoly gondokkal küzdő helyiségben motiválni és vezetni tudta az embereket, hogy együtt felülemelkedjenek a gondokon, és megoldásokat találjanak. Meséljen erről!

Mátraverebély kicsiben olyan, mint az ország: minden lehetősége adott a boldogulásra, mégsem él vele megfelelően. Verebélyben bebizonyítottuk, hogy nincsenek lehetetlenek. Szerintem ez elég nagy eredmény!

Mit vár a jövőtől?

Seres Mária 2Soha nem szeretnék szemrehányást tenni magamnak: miért nem csináltam, ha tudtam, hogy fontos?! Mindent megteszek, ami tőlem telik. Sok áldozatot hozok, de ezen soha nem nyavalygok.

Örülök, hogy nevén nevezi a problémákat, szembenéz olyan dolgokkal (egészségügyi dolgozók helyzete, pl.) ahol a korábbi kormányok csak tehetetlenkedtek. Mária, önmagával szemben is ilyen őszinte?

Igen. Magammal kíméletlenül kritikus vagyok.

Megmarad ez az őszinteség akkor is, amikor majd kudarcok érik? Ha pl. téved, be fogja tudni látni?

Igen.

Fog tudni bocsánatot kérni (amikor jogos)?

Többször megtörtént. Érdekes, hogy ezzel nagyon megleptem azt, akinek szólt.

Meg meri majd mondani nekünk, ha valamilyen program, terv a mi tunyaságunk, érdektelenségünk miatt nem működik? Pl. sok kiváló törvényünk van – amelyeket egyszerűen nem tartunk be.

Az őszinteséget megszoktam. Most már tudok NEM – et mondani. Egy időben ez volt számomra a legnehezebb.

Mit üzenne a magyar népnek, a lap olvasóinak?

Ne hagyják, hogy elvegyék tőlük a legértékesebb kincsüket: az időt.  Vonják felelősségre azokat, akik az időnket, az éveinket elrabolják. Ne várjanak! A halogatás nagyon veszélyes lehet!

Végül: milyen végzettséggel rendelkezik, milyen tanulmányokat folytatott?

Seres Mária 1

A fotók Viski Ádám munkái

Építészmérnök, mérnöktanár.

Kedves Seres Mária, nagyon szépen köszönöm, hogy a lap rendelkezésére állt! Sok sikert, és dolgozhasson értünk még sokáig!

Igen, másokért dolgozom. De nem mások helyett. Azt szeretném elérni, hogy mindenki képes legyen önállóan boldogulni, és ne várja, hogy helyette más tegye meg azt, ami rá vár.

 

;-)

Zoli

Politikai kitekintő

orbanFidesz:

Rendőrségi nyugdíjazás: Lázár János 2006-ban, a Gyurcsány kormány idején azt nyilatkozta, hogy nem helyes, hogy az akkori kormány meg akarja vonni a rendőröktől a 25 év szolgálati idő utáni kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét. (Forrás itt.)

Tavaly teljesen más volt a Fidesz álláspontja, sőt mást hajtott végre. (Erről itt olvasható cikk.)

Értem én, hogy változhat egy párt nézőpontja, (bár itt éppen 180°-ot, ami azért meglepő, finoman szólva is), de nem kellene valami elfogadható magyarázattal szolgálni a népnek, amelyet szolgál? Így bizony, olyan érzésem van, mintha – már bocsánat, de – hülyének néznének. Azért ez nem olyan kellemes. (Mondjuk én ettől még Fidesz szavazó maradok.)

Másrészt ismerősöm, akitől már meglévő nyugdíját vonták meg, állítja, hogy nincsen elegendő hely az állományban. Most ő is otthon van, jövedelem nélkül (legalábbis legális jövedelme nincsen) és várja, hogy sora jobbra forduljon. Segédmunkásnak nem akar elmenni, ő nem azért tanult. (Mondjuk ez az álláspontja talán vitatható, de az vesse rá az első követ, aki maga nem így gondolkozna hasonló helyzetben.)

Jobbik:

A Jobbik magát kereszténynek valló párt. És részben az is. Jótékonykodnak (lakóhelyemen gyűjtöttek pl. a gyermekeknek játékot), kiállnak a keresztény igazságért, vallják a Tízparancsolatot, szembeszállnak a mai kultúra számos viszáságával. Hallottam olyat, hogy X faluban idős bácsit védtek meg a helyi roma lakosság zaklatásaitól. Szerintem ez jó és szép. De hol az irgalom, a megértés, az empátia a tetteikből, szavaikból? Most olvasom Pongrátz Péter: Szeretetben testvérem c. könyvét. Vállalja Jobbik – os meggyőződését. Igyekszem megérteni őt. Rengeteg fájdalom és keserűség árad soraiból. Azt hiszem, nagyon kellene, hogy szeressék, megvigasztalják. Mert most el van tévedve. Igaza van sok mindenben, amit leír – nem is kicsit. És fáj neki, hogy a világ nem változik úgy, ahogyan ő szeretné, nem hallgat rá, sőt megveti, lenézi, és üldözi. És ebben a szenvedésben kezd (úgy sejtem) meggyengülni a hite, kihűlni a szívében a szeretet, és eltűnni (soraiból mindenképpen) az öröm, az, amit Gyökössy Endre református lelkész-pszichológus mégis örömnek nevezett. Akármilyen sz×r a helyzet, mégis tudunk mosolyogni (szívből), és tenni magunkért, családunkért, hazánkért. Melynek része az RTL tv-csatorna, és a TV2 is. Az ott dolgozók is magyarok, és a nézőik is azok. És lássuk be: ha a tömegek vallási műsorokat akarnának látni, ezek az adók azt adnának. Mert azt adnak, amiből pénz van. Alapvetően nagyon egyszerű a logikájuk: azt adom, amiből sok pénzt tudok szerezni. Könnyű őket bűnbaknak megtenni (bár van közük, ó nagyon is, a szennyáradathoz, ami a médiában jelen van, és felelősek is érte), de az az igazság, hogy aki a mocskot választja a kultúra helyett, annak szintúgy vaj van a fején. Tessék levelekkel bombázni a fenti adókat, hogy népművészetet akarunk, hogy a meglévő tehetségkutató show-k mellé, magyar zenészeket akarunk, hogy igényes, szellemileg tápláló műsorokat akarunk, hogy a szabadosság hirdetése helyett a VALÓDI szabadságot akarjuk!

Ha ezt tennénk, és ők látnák rajtunk, hogy tényleg ezt akarjuk, megváltoztatnák a műsorpalettát. (Vagy kivándorolnának. Persze miután kétségbeesett erőfeszítéseik kudarcba fulladnának, hogy mégis rábírjanak minket: térjünk vissza a mocsokhoz. <mert azt már megszoktuk, mert ez az őszinte, valójában ilyenek vagyunk, mert ezt választani nem kerül áldozatba – fenét nem, sokkal többe, csak ez nem derül ki az elején.> Bocs, ha cinikus vagyok.)

Nna, szóval szánom (és tisztelem – van miért) szegény Pongrátz Pétert, mert úgy látom, hogy nem nézett szembe vele: aki az igazságot hirdeti, azt üldözik, félreértik, pont, mint az ő Urával tették. Ezt a világot az Isten sem tudta három év alatt megváltoztatni. Ő is sokszor fakadt ki: „eget rengető csodákat teszek (rajtam keresztül az Atya), és mégsem hisznek!” Azóta kétezer év telt el, és Mennyországgá változott a Föld? Szerintem nem Istenen  múlott.

Szóval nem megy, nem megy, és mégsem szabad feladni. Beszélgetni kell az emberekkel, meghallgatni őket, és ha nyitottak, elmondani az igazságot. A hitünket. Vagy csak felemelni, vigasztalni, buzdítani. Személytől – személyig, szívtől szívig. Lassú? Az. Van más jó módszer? A történelem, a szentek példái mutatják, hogy aligha. Persze, kellenek a „nagy” tettek is: újságcikkek, parlamenti felszólalások, felvonulások, tüntetések. De az alap ez: amit a szomszédomnak adok, amit tőle fogadok el. (Mert azt is kell: elfogadni, átvenni.)

Pétert bántja, hogy pártját lefasisztázzák, szélsőségesnek állítják be. Szerintem a Jobbik is tehet róla. Rengetegszer demonstrál erőt, s olyat, amellyel már számtalanszor visszaéltek. Egyenruhás felvonulások, agresszív, vagy annak ható nyilatkozatok Vona Gábortól. Miért gondolják, hogy ezek után bízni kellene bennük? Őszinték – ez jó. De nem elég. Elfogadhatónak is kell lenni. És megtartani az őszinteséget. Igazodni a keresztény erőalkalmazás elveihez. (Erről a Katolikus Egyház Katekézise több jó gondolatot tartalmaz, a jogos önvédelemről, és háborús konfliktus fegyveres rendezéséről.)

 

A baloldalról nem írok. Őhozzájuk végképp nem értek. A jószándékukban nem kételkedem. (Kétlem, hogy gonoszabbak lennének, mint az „én oldalam”, a jobbosok. De Isten létét el sem fogadják, így az első gombot félregombolták. Vajon mennyire lehet jó, ami erre épül? Egyébként részdolgokban akár egyet is érthetünk. De alapvetően – úgy érzem – soha.)

Na, ez lesz, ha politikai elemző cikket írok. Tele van lelkizéssel és vallással. Hiába, a száraz tények és nyilatkozatok nekem bizony dögunalmasak. A politikáról általában gondolom, hogy fontos és szükséges – de az én elődeim, pl. a Római birodalom idején többször is megéltek véres keresztényüldözést. És többen eljutottak a hit azon fokára, hogy békés és derűs szívvel fogadták a kínhalált. Végső soron ennyire fontos a politika. Iszonyú körülmények között is lehet boldogan élni – számomra erről szól Kertész Imre: Sorstalanság c. könyve is. A politika a körülményeket akarja megváltoztatni elsősorban. A vallás az embereket.

A vallás fontosabb.

 

Zoli