A borostyánt fejtem le a szilvafa törzséről, mert a kéreg alá is a fa tövénél behatolni kezdett. A komló a szőlőre és a meggyfára kúszik felfele. Ilyen a természete. Hány emberről kell leszedni olyat, aki az életerejéhez nem hozzáad, hanem elszívja, lenyomja, kibontakozásban, érvényesülésben akadályozza. Amint kivonódik az élősködő, az elnyomott jut lélegzethez. Lám a természetben mennyi a hasonló helyzet. Mosolygok, mert a kert formálásában kicsit istenként működik az ember. A kutya is sokszor istenként tekint az emberre. Azért az is sokszor tapasztalható, hogy az embertől bölcsebb. A növényekkel, földdel kapcsolatban megfigyeltem, annak adatik meg a kert művelése, aki kellő alázattal szolgálja azt. Próbál rendet teremteni fenntartani. Méltó rá. Nővérkémnél sok a növény. Dús a kertje. Az enyém attól áttekinthetőbb, szellősebb. Szeretek nála is nézelődni. Hogyan tartja fenn. Egyensúlyt hogyan teremt. Tanít a kertünk is minket. Feltölt és edz. Motivál erő kifejtésre. Követel. Mint akinek van állata, felelős érte. Gondozást igényel. A depresszívnek és a magányos idősnek van miért felkelnie. Nem hagyhatja magát el. Húz az élés fele. :) Kati