Tóthárpád Ferenc házi áldás

Hazi_aldas_17x23cm

 

Ritka az igazi, békés, szelíd, valódi mennyei hang nálunk, a Férfiak Lapjánál. Jó, Moncsi kivétel, de ő nő. Most sem sikerült a maga teljességében áthozni ide, de mondjuk megjelent egy kis hírnök, itt, nálunk. A verset Tóthárpád Ferenc jegyzi. Az igazi élmény a SzerBusz zenekar előadásában a költemény. http://www.szerbusz-zene.eoldal.hu/ Zeneszerző: Szekeres István. (Igen, ezek az uncsi információk, hiszen mi egyiküket sem ismerjük, a rokonságnak, meg esetleg az alkotóknak számít, de megdolgoztak a mi élményünkért, égő lenne nem ideírni. Mondjuk ezen az alapon én se kéne, hogy aláírjam a cikkeimet. )

 

HÁZI ÁLDÁS

Hol hit, ott szeretet,

ott megosztják a kenyeret.

Hol szeretet, ott béke

a lélek jó testvére

Hol béke, ott áldás,

konkoly nélküli szántás.

Hol áldás, ott Isten,

hogy kenyeret is kerítsen.

Hol Isten, hol Isten…

ott szükség soha sincsen.

***

Mindennap és minden éjjel

a Hold s a Nap érted kél fel,

áldunk Téged, kérünk Téged,

hitünk mégis meg-megtéved,

s fájdalmasan kiált érted.

Mindennap és minden éjjel

folyón, tavon, erdőn, réten,

hegyen, völgyön, földön, égen

én is, én is csak azt kérem…

égi áldásod remélem!

 

Feriről annyit érdemes tudni, hogy sok évvel ezelőtt a főnököm volt egy üzemben (bizony, értelmiségi ember is kerülhet szalag mellé, vagy ha úgy veszem: “fölé”). Én szegényt úgy “megszívattam”.  Kivertem a hepajt valami szerszámért, hogy nem tudunk dolgozni nélküle rendesen. Csak éppen az egész üzemben nem volt olyan szerszám. Nem tudom, hogyan, de megcsináltatta, és személyesen hozta oda, hogy: “Na, fiatalember, remélem, akkor most már tud termelni.” Hogy akartam-e, az kérdés nekem máig.

Pár évvel később egy kis faluban találkoztunk a Költészet Napján. Én úgy szégyelltem magam! Egyébként joggal. Feri rendes volt, jót nevetett, aztán másról beszélgettünk. De jó, hogy az embert szeretik akkor is, ha meg sem érdemli!

 

 

Zoli

Vélemény, hozzászólás?