Vegyük át a deriválást például

tangenstgx{\displaystyle \operatorname {tg} \,x}1cos2⁡x=1+tg2⁡x{\displaystyle {\frac {1}{\cos ^{2}x}}=1+\operatorname {tg} ^{2}x}
kotangensctgx{\displaystyle \operatorname {ctg} \,x}−1sin2⁡x=−1−ctg2⁡x{\displaystyle -{\frac {1}{\sin ^{2}x}}=-1-\operatorname {ctg} ^{2}x}

Ha felelevenítjük, megy az. Bár a tangens, kotangens fogalmakat is elég kevésszer használjuk a hétköznapokban, ám az iskolában felfogtuk, alkalmaztuk. Átéltük, hogy képesek vagyunk dolgozni bonyolult dolgokkal, függvényekkel, fogalmakkal. Az agyunk a tanulásuk által lett barázdáltabb. A női agy a szociális dolgokra fogékonyabb, azzal többet foglalkozik naponta. Árnyaltabban fejezi ki a lelki történéseket, pszichés és kapcsolati állapotokat. Kész csoda, hogy a férfiakkal szót értenek a nők. Többnyire verbálisan a hölgyek csiszoltabbak. A beszédért felelős agyfélteke működése náluk aktívabb. Kivételek azért vannak. De a férfiak többsége inkább a műszaki területen mozog otthonosabban. Leginkább csak hallgatja, hogy tud ennyit beszélni a nő. Honnan van ennyi mondanivalója. Azért választottam a címbeli viszonylag ritkán használatos matamatikai fogalmat, mert jól érzékelhető vele a távolság. Amikor tanultuk ment. Aztán idővel, homályos, törlődött szinte. A két nem között is nagy táv lehet a megértésben és mégis ha van szándék, milyen mértékben képesek közelíteni. Hosszú távon is együttműködni. Aki olvassa az írásom, azok közt biztos kevés van, aki épp most tanulja a függvényeket. Eltávolodunk a használatuktól. A két nem is igen más a működésében. Olyan távoli tud lenni, alig felfogható, a másik egy egy helyzetet hogyan lát és próbál megoldani. Hányszor mondják. mennyire nem egy malomban őrölnek. Viszont, ahol akarják, ott kifogások helyett megoldások születnek. :) Kati

Vélemény, hozzászólás?